A segítség az életük

A holland házaspár közel húsz éve támogatja a tornanádaskai gyermekotthont.

Közel két évtizede annak, hogy a holland lelkész házaspár megyénkben kirándulva rálelt a tornanádaskai kastéllyra és megismerkedett az ott élő értelmi fogyatékos gyermekekkel.

– Hogyan kezdődött a kapcsolatuk a gyógypedagógiai iskolával? – kérdeztük Karel Miolchot.

Az 1990-es évek elején Magyarországon nyaraltunk, ismerkedtünk az ország északi, hegyvidéki részével. Templomokat, múzeumokat, középületeket néztünk meg, gyönyörködtünk a tájban. Már messziről megláttuk a hegyoldalban, csodálatos környezetben megépített Hadik- kastélyt. Azt hittük, múzeumként működik, így bementünk megnézni. Nagy meglepetésünkre kiderült, szó sincs múzeumról, az épület olyan gyermekeknek ad otthont, akik többségükben állami gondozottak, értelmi fogyatékosok. Beszélgettünk az iskola akkori igazgatójával, és kiderült, mire lenne szükségük. Mire hazaértünk Hollandiába, már tudtuk, segítenünk kell.

– Hogyan láttak hozzá?

A saját gyülekezetünkben kezdtük a gyűjtést, és levélben megkerestünk más egyházakat, gyülekezeteket is, és ők is segítettek. Kapcsolatot kerestünk a Wilde Gamen (Vadludak) Alapítvánnyal, amely a holland egyházak alapítványa, és tőlük is kaptunk támogatást. Tineke, a feleségem emellett a nőszövetség tagjai között is szervezett gyűjtést, és gyárak vezetői is segítettek.

– Milyen területeken tudták támogatni a tornanádaskai intézményt?

Elsősorban az elhelyezés körülményein igyekeztünk javítani. Gyűjtöttünk játékokat, ruhaneműt, és készpénzt a berendezés cseréjére. Segítettük a tornaterem megépítését, berendezését, felszerelését, és vásároltunk egy mikrobuszt is a lakók utaztatásához. Hozzájárultunk a gyerekek kirándulásaihoz, még Hollandiába is eljutottak néhányan.

– Mit tart az eddigi együttműködés legnagyobb eredményének?

Számunkra az a legfontosabb, hogy javultak az elhelyezési körülmények. Ma a gyerekek többsége lakásotthonokban, családias környezetben él. Saját szobájuk van, benne saját tárgyaikkal. Láthatóan a pedagógusoknak is több idejük jut egy-egy tanulóra, egyéni lett a bánásmód. Nagy örömünkre idén is egy lakásotthon avatására érkezhettünk ide, ami azt jelenti, hogy ismét kényelmesebbé válik tíz tanuló élete. Az átalakítások következtében a kastélyban is megszűnt a zsúfoltság…

– Vannak még feladataik, további céljaik a segítésben?

Azt gondoltuk, hogy a „reményház” megvalósítása lesz az utolsó cél, amire gyűjtünk. Láttuk azonban, hogy az intézmény autóbusza nagyon elhasználódott, állandó javításra szorul, nem alkalmas már feladatai ellátására. El is határoztuk, újabb gyűjtést szervezünk Hollandiában, hogy megvásárolgassunk egy néhány éves, jó műszaki állapotú buszt. Most először kérjük magyar vállalkozók, adakozó magánemberek segítségét is! Aki szeretne csatlakozni a cél megvalósításához, támogatását befizetheti a Vadrózsa Alapítvány számlájára (OTP–Edelény 11734080-20006156). Reményeink szerint jövőre, a holland-magyar összefogás eredményeként átadhatjuk az autóbuszt kis barátainknak. Nekünk a segítés már az életünk szerves része, amelyért a legszebb fizetség az itteni gyermekek szeméből sugárzó szeretet és boldogság.