HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESFesztiválÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
portré

Györgyné Újvári Mária, aki Kossuth Lajos emlékének őre

2013. március 14. (csütörtök) 09:21
 

Március idusán ki más lehetne a Kulcsember, mint a Kossuth kultusz egyik legfőbb őre és ápolója Györgyné Újvári Mária, a monoki Kossuth Emlékház vezetője.

Kossuth Lajos, mint történelmi személyiség mennyire foglalkoztatja önt?

Kossuth Lajos, mint Monok szülöttje természetesen folyamatosan jelen van az életemben. Gyermekkoromban már az óvodában és az általános iskolában is az volt (mint manapság is) a szokás, hogy tanévkezdéskor meglátogattuk az Emlékházat, Kossuth Lajos születésnapjához közeli időpontokban, ami szeptember 19. Jómagam a Kossuth népdalkör és a Kossuth Emlékház vezetőjeként folyamatosan Kossuth Lajossal, mint Monok híres szülöttjével sokat foglalkozom. Gyűjtjük a Kossuth-nótákat a hozzá kapcsolódó anekdotákat, történeteket. A szülőházban pedig a tárlatvezetések során bőséges információval kell rendelkeznünk, hogy kielégítsük az idelátogató vendégeink tudásszomját. Ezért elengedhetetlen a folyamatos olvasás, tanulás, ami egyben remek „szórakozás” is annak, aki szereti a történelmet.

Tapasztalata szerint milyen mostanában a Kossuth kultusz, a látogatókat mi érdekli a legjobban?

Kossuth Lajos most is él az emberek lelkében. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a kultusza nem csillapodott máig sem. A hozzánk látogatók természetesen azért jönnek, hogy minél többet megtudjanak hazánk nagy szülöttéről. Sok mindentől függ az érdeklődési körük. Van, aki a részletes életrajzot szeretné megismerni, hallani. Van olyan, aki inkább érdekességeket szeretne megtudni, és az itt kiállított tárgyakon keresztül megismerni a reformkort. Nekünk az Emlékházban célunk – a történelmi tények átadása mellett – hogy bemutassuk Kossuth Lajost, az embert. A hely hangulatát „kihasználva” igyekszünk az összefogást erősíteni, és megragadni az idelátogató emberek lelkét. Egy példát hadd mondjak erre: amikor egy-egy csoporttal az utolsó szobába érünk, ami Kossuth életének emigrációs időszakát öleli fel, ott szoktuk elénekelni a Kossuth-nótát. Ilyenkor azért néha egy-két szempár könnybe lábad. És itt a válasz, hogy milyen mostanában a Kossuth kultusz.

A monokiakban, zempléniekben mennyire él, hogy az egyik legjelentősebb magyar államférfi a földijük volt?

A monoki ember büszke rá, hogy ebben a faluban született, élhet. A példa előttünk áll. Természetesen nem lesz mindenkiből kormányzó az ország első embere, de az életben álljuk meg a helyünket bármilyen pozícióban, élethelyzetben. Magyar embernek, jó embernek lenni. Kiállni az igaz ügyért, és ha kell harcolni érte. Ez igaz volt akkor és most is. Ilyen ma monokinak és zempléninek lenni!

Vissza