HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESFesztiválÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
aktuális

Borúra derű?

2016. április 15. (péntek) 10:20
(Jeney Edit jegyzete) Azt mondják, rosszkedvűek, borúlátóak vagyunk itt, ebben a kis hazában. Saját tapasztalatom is ezt igazolja, s ráadásul olyanok rágják magukat leginkább, akiknek a személyes életük nagyjából rendben van, nincs anyagi-, komoly egészségügyi gondjuk, magánéletük is kiegyensúlyozott. Van arra képességük, hogy ha kell, jobbítsanak saját és családjuk helyzetén.

De nem azért szoronganak ám, mert nekik semmi sem jó, hanem mert ebben a túllihegetten individualista, csak nekem legyen jó offshoreos szemléletű világban „ósdi módon” képesek még népben, nemzetben, közösségben gondolkodni. Nem csak tudják, hanem át is érzik, hogy valószínűleg egy történelmi korszakváltás küszöbén (vagy szakadéka előtt) állunk, ezt sokan a Nyugatrómai Birodalom bukásának időszakához hasonlítják.

A mai migráció csak a jéghegy csúcsa. Az afrikai és közel-keleti demográfiai robbanás következtében soha nem látott népvándorlás indulhat el néhány évtizeden belül Afrika belsejéből Európa felé… S ezt az is gyorsítja és elősegíti, hogy a saját fajfenntartásáról nem gondoskodó, elővigyázatlan kontinensünk mindeközben a romlás virágait ontja… Nem szabad(na) tovább bénáznunk, tudatosítani kell magunkban: rajtunk, európai polgárokon (személy szerint Valamennyiünkön) is múlik, hogy ne sodródjunk a végzetünk felé. Kölcsönvéve a zöldektől a jelszót – gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! – többek között erősítenünk kell a gyermekvállalási kedvet! (Azé az ország, aki teleszüli – szokták mondani.)

Szinte kimeríthetetlenek azok a témakörök, amelyekben rá kell jönnünk: rajtunk is múlik a végjáték eredménye. Manapság a migránskérdés mellett a közoktatásról is sokat hallani. Mindenki tud valami kritikát felhozni ezzel kapcsolatban is. Én is mélységesen együtt érzek a magas óraszámban tanító tanárokkal, és speciel szívesen venném, ha az iskolákban például pénzügyi ismereteket is tanítanának, nemzetibb szemléletű lenne a történelemoktatás, illetve ha a meglévő informatika tantárgyon kívül a tanítás, tanulás folyamatába bevonnák az információs és kommunikációs technológiák alkalmazását is. Természetesen másoknak meg teljesen más kívánalmaik vannak…

Azzal viszont tisztában kell lennünk, hogy a legtöbb rajtunk: szülőkön, nagyszülőkön múlik. A statisztikák szerint átlagosan megbotránkoztatóan keveset, napi 10 perc alatti időt(!) beszélgetünk gyermekeinkkel! Pedig ha van elég időnk rájuk, ha érzelmileg gyakorlatilag egy életre feltankoljuk őket, ha a legdrágább kincsként tekintünk rájuk, akkor nincs az a hiányosság, amit idővel be ne tudnának pótolni, nincs az a történelmi, társadalmi krízis, melyben felnőttként is meg ne tudnák állni a helyüket. Lehet, hogy nem fogpasztareklám mosollyal, happy érzéssel táncolják majd át az életet, de derűvel, belülről vezérelve, másokért is élve jól fogják érezni a bőrükben magukat, s nem satnya túlélők, vagy belerokkanók lesznek. Ez esetben mégis lehet okunk derűre és optimista életfelfogásra.

Vissza