2016.április.15 (péntek) Nemzeti ünnepünkön kaptak elismerést

Nemzeti ünnepünkön kaptak elismerést

Március 15-e alkalmából a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át Hadobás Pál, az Edelényi Művelődési Központ, Könyvtár és Közérdekű Muzeális Kiállítóhely igazgatója és Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést a TVK nyugalmazott vezérigazgatója, Vanyó Pál.

Nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnökének javaslatára a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át Balog Zoltán minisztertől Hadobás Pál, az Edelényi Művelődési Központ, Könyvtár és Közérdekű Muzeális Kiállítóhely igazgatója. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter – szintén Török Dezső közgyűlési elnök előterjesztésére – a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta a TVK nyugalmazott vezérigazgatójának, Vanyó Pálnak. A két kitüntetettel beszélgettünk.

A BÓDVA-VÖLGY HELYTÖRTÉNÉSZE
Hadobás Pál, több évtizede meghatározó szerepet játszik Edelény és térségének kulturális életében. Ezer szállal kötődik a szeretett Bódva-völgyéhez. Az önmagát helytörténészként meghatározó Hadobás Pál az elmúlt harminc év alatt huszonöt könyvben és több mint húsz dolgozatban örökítette meg a helyi értékeket.

[2_960] v1.jpg– Miből fakad a Bódva-völgyének szenvedélyes szeretete?
– Ormosbányán születtem. Édesapám a bányaüzemben, édesanyám az óvodában dolgozott. A bányatelepen ahol laktunk, minden feltétel adott volt, hogy boldog gyermek- és ifjúkorom legyen. Kitűnő oktatásban részesültem, és a sportélet is akkoriban volt felfutóban Ormosbányán. A történelem szeretetét, általános iskolai tanáromnak köszönhetem. Középiskolámat Miskolcon végeztem. Gépész technikusi képesítést szereztem, majd népművelés – pedagógia szakon diplomáztam.
– Az iskolák elvégzése után visszatért szülőföldjére.
– 1981-ben kerültem Edelénybe. A Járási, Nagyközségi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház munkatársa, majd rá egy évre igazgató- helyettese lettem. A régi edelényi járás, hatvanöt településén szerveztem a programokat. A szervezésen túl a kulturális hálózat összefogása és a szaktanácsadás is feladataim közé tartozott. 1986-ban a kineveztek a Művelődési Központ igazgatójának. 1994-ben összevonták az edelényi intézményeket, és a könyvtárba kerültem múzeumi népművelőnek. 1999-ben egy sokrétű feladatot ellátó, hét egységből álló intézmény igazgatójának neveztek ki, amelynek a mai napig a vezetője vagyok.
– Könyveinek, dolgozatainak témáit hogyan választja meg?
– Amikor 1994-ben átkerültem a könyvtárhoz, elkezdtem intenzíven foglalkozni a helytörténettel, amit soha nem munkának, inkább hobbinak tekintettem. A témák mindig valamilyen évfordulóhoz
kapcsolódnak. A legtöbb kötetemet önállóan írtam, de van, amikor szerzőtárs voltam, és felkérésre is írtam könyvet. A legutolsó, a „Világháborús emlékművek Edelény környékén” című kötetem már a könyvespolcokon van. Most az Edelény várossá nyilvánításának harmincadik évfordulójára készülő
könyvön dolgozom, az utolsó simításokat végzem, és rövidesen nyomdában kerül.

A VEGYIPAR AZ ÉLETE
Vanyó Pál nyolcvanegy évesen még aktívan részt vesz a közéletben. Szervez, terveket sző ... Miből táplálkozik ez a kiapadhatatlan életerő? – erről kérdeztük a nyugalmazott vezérigazgatót.

[1_960] v2.jpg– Edelényben születtem 1935-ben. A második világháború után, egy felperzselt, romba döntött, elszegényedett országban éltem gyerekként. Sok százezer magyar családhoz hasonlóan mi is mindent
elvesztettünk. Ebben a tragikus világban tanultam meg a munka becsületét és a kitartó küzdelmet. Egyedüli kiutat a tanulás jelentette. Szüleim anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy
tanulmányaimat finanszírozzák. Középiskolai és az egyetemi évek alatt – a tanulás mellett – nehéz fizikai munkával teremtettem elő oktatásom költségeit, és tudtam a szüleimet is anyagilag támogatni.
Lapátoltam vagonból vasércet, bányafát hordtam az edelényi bányában. A középiskola elvégzése után felvettek a Miskolci Egyetemre, és gépészmérnöki diplomát szereztem.
– Hogyan került a vegyiparba?
– A diploma megszerzése után Kazincbarcikán kaptam állást, és
részt vettem a vegyigyár elődjének, a Sajómenti Vegyiműveknek a felépítésében. 1962-re elkészült a kazincbarcikai műtrágyagyár, ezután áthelyeztek Tiszaszederkénybe (Tiszaújváros neve 1970-ig), ahol felépítettük az ottani műtrágyagyárat, a Tisza Vegyi Kombinátot (TVK). A hetvenes évek elején minkét gyár fejlődésnek indult. A TVK-ban petrolkémiai termékekkel bővült a paletta, Kazincbarcikán pedig beindult a PVC gyártása.
– Tiszaújvárosban végigjárta a ranglétrát...
– A TVK üzembe helyezése után beindult a köznyelvben csak pétisóként emlegetett műtrágyagyártás, ebben az időben különféle beosztásokban dolgoztam, valóban végigjártam a ranglétrát. Kineveztek a gyár műszaki vezérigazgató-helyettesének, majd 1993-ban, egy nagyon nehéz időszakban, vezérigazgatónak. A kilencvenes évek első felében recesszióba süllyedt az európai gazdaság. Magyarországon a gazdaság átstrukturálódása zajlott, a vállalat likviditási gondokkal küszködött, piacot veszítettünk, válságban volt a vegyipar. Egy többlépcsős rekonstrukciós tervvel, új beruházásokkal, piacok szerzésével és fegyelmezett gazdálkodással sikerült stabilizálni és fejlődésnek indítani a gyárat. Ebben az időben valósítottuk meg Magyarországon egyedülállóan egy koromgyár építését, amelyet az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád avatott fel.


« Vissza
Impresszum | Közérdekű adatok | Adatvedelmi nyilatkozat