2017.április.22 (szombat)

Tavaszi ünnepek

(Jeney Edit jegyzete) Nem lehet véletlen, hogy a társadalmi, közéleti ünnepek éppen tavasszal sűrűsödnek. Hiszen ez az évszak önmagában is ünnepi a gyors feléledéssel, a virágba borulással, a jövőt hirdető reménység áradásával.

Szinte zsinórban ünnepelhettük, ünnepelhetjük az idén április második felére eső húsvétot, majd május 1-jét és az anyák napját. Mindhárom alkalom mélyen begyökeresedett a magyar néplélekbe, történelmünkbe. Éppen ezért, mint maga a tavasz, az állandóság mellett kisebb–nagyobb mértékben ezek az évfordulók is változnak jelentésükben, szokásrendjükben, követvén a társadalom mozgását. Például akár tetszik nekünk, akár nem, bizony a húsvét megtartása is sodródik a szakralitástól a profán, a népszokásoktól az individualizálódás felé. Így aztán nem csoda, hogy az ünnep fénye megfakul, s elmarad belőle az, amiről Márai Sándor így ír: „Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázslatos rendhagyás… az élet rangja, felsőbb értelme.”

Aztán itt van május 1-je, a szerelem, a tavasz, a megújhodás ünnepeként, ekkor állítottak régen a lányos házaknál májusfát. Másrészt pedig a munka ünnepeként tartjuk számon, s változó intenzitású és koreográfiájú szokásrenddel ma is munkaszüneti nap. Annak ellenére, hogy az anyák megünneplése legalább az ókori Görögországig nyúlik vissza, nem is olyan régóta van ezen alkalomnak rögzített napja a naptárban. (Magyarországon pl.1925 óta.)

Az anyák napja megtartásának berögzítését jelentős mértékben az óvó néniknek és a tanító néniknek köszönhetjük. (Szerencsére az iskolákban sok ellenkező „szakmai” érv ellenére még mindig nevelnek is, és nem csak tanítanak.) Szintén e pedagógusoknak érdeme, hogy már több évtizede a nagymamák – akik sok családban szinte pótolhatatlanok az unokák mindennapjaiban – is ott szerepelnek a felköszöntöttek körében. Ilyen alapon viszont az igazságosság azt követeli, hogy helyet adjunk az édesapák köszöntésének is, vagy anyák napja alkalmával, vagy pedig a meglévő apák napja súlyának növelésével. Hiszen manapság a fiatalabb generációknál egyre természetesebb, hogy nemcsak a pénz megkeresésében veszi ki részét mindkét szülő, hanem az otthoni munkákban, a gyermekek körüli teendőkben is. Az anyák napja megtartása viszont másik, nem túlkedvező irányba is változhat. Ha ugyanis Európa népei nem veszik észre, hogy nemcsak a jelen szervezettségéért vagyunk felelősök, nemcsak abban kell megtalálnunk az egyéni helyünket, hogy ma legyen közlekedésünk, tiszta környezetünk, működjenek a bankok, gyógyuljanak a betegek stb., hanem abban is, hogy ugyanez zökkenőmentesen, az adott kor színvonalán megvalósuljon a jövőben is, akkor továbbra sem születik elég utód! Ebből logikusan következik, hogy ha csak választható „magánbuli” a gyermekvállalás, akkor csökkenni fog az anyák napja rangja is. De a következmények közül ez a legkevesebb. Ha egy tál lencséért eladjuk a jövőt, ha a gyermeknevelés színvonalát nem „pontozzák” és segítik elő kontinensünk hivatalosságai és a társadalmai, akkor annak a maradékát is elveszítjük, amit ma önző módon, gyomorontásig habzsolunk.



« Vissza
Impresszum | Közérdekű adatok | Adatvedelmi nyilatkozat