Kampány

Minden párt arra törekszik, hogy saját csapatát elvigye majd az urnához. S mivel akinek ebből kisebb van, annak az az érdeke, hogy minél több bizonytalankodó vagy közömbös állampolgárt maga mellé állítson, ez azt generálja: a nagyobb szavazó bázissal rendelkező párt is nagy elánnak szálljon be a választók „kihalászásába”. Vagyis teljesen logikus, hogy harsány, minden lehetséges eszközt bevető kampány előtt állunk. Fölösleges amiatt fanyalogni, hogy jön a negatív-, gyűlöletkampány, ezt olyan műfaji sajátosságként kell felfogni, ami a 2002 előtti választásokon is jelen volt, de igazán rendszerszintűvé Ron Werber kampányguru vezényletével tették akkor a szocialisták. Azóta kisebb-nagyobb tehetséggel minden érintett él ezzel a módszerrel, és nekünk, választóknak ráadásul meg is nőtt az ingerküszöbünk. Az is törvényszerű, hogy minden párt arra törekszik: az ő mondanivalója legyen a központi téma, az uralja a mindennapi beszédteret. Érdemes sorra venni a nagyobb pártok egy-egy nekünk, választóknak szánt üzenetét! Egyértelmű, hogy a Jobbik európai béruniós kezdeményezése, melynek az a lényege, hogy az EU alapszerződésébe bekerüljön az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve, csak arra jó, hogy ezzel is fennforogjon a párt neve. Ugyanis ez a kezdeményezés a közgazdászok szerint megvalósíthatatlan. A szocialisták, klasszikus szociáldemokrata programra utaló szlogeneket szedtek elő. (Pl.: „Fizessenek a gazdagok!”) Ezzel csak az a gond, hogy miután kormányzásuk alatt, összesen 12 éven át, neoliberális politikát folytattak, sokan nem hiszik el ezt a váltást. A szocialisták és a DK egymást kizáró alternatívaként igyekeznek láttatni Orbánt és Európát. Ha kicsit megkaparjuk ennek a mondanivalóját, akkor a mélyén azt találjuk, hogy Magyarország és például Lengyelország ne xis akarja alakítani az Európai Unió szemléletét, fogadjon el mindent úgy, ahogy a nyugatiak mondják, hisz ők az igazi európaiak. Nekünk egy dolgunk van: alkalmazkodni hozzájuk a hátsó kamrában, önfeladással, feltétel nélkül elfogadni a jelenleg dívó trendeket. A Fidesz fő témája pedig minden bizonnyal továbbra is a migránskérdés lesz. Ennek is van gyenge pontja: nem ma, de nem is tegnap volt 2015, amikor Magyarországot több százezer illegális határátlépő lepte el. De mielőtt ezt elfelejtenénk, érdemes  elgondolkodni azon, ha nem ennyire következetes a magyar politikai akarat, ha nem épült volna meg az ellenzék által annak idején oly keményen bírált kerítés a déli határunkon, akkor vajon hány migráns lenne ma az országban? Hányan rekedtek volna nálunk a schengeni övezeten belüli ideiglenes határellenőrzés életbe léptetése miatt?