2017.szeptember.27 (szerda)

A tanító Jézus

Szeptember az iskolakezdés hónapja. Gyermekeink és unokáink folytatják vagy megkezdik iskolai tanulmányaikat

A tizenkét éves Jézussal kapcsolatban Lukács evangélista röviden megjegyzi, hogy „növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2,41). Az új tanév kezdetén egyéni és közös imádságainkban imádkozzunk azért, hogy gyermekeink is minden szempontból fejlődjenek és tökéletesedjenek mindnyájunk örömére. Mint szülők és nagyszülők – az imádság mellett – tegyünk meg mindent azért, hogy a megváltó Jézus ismeretében és szeretetében is „növekedjenek”.

Gondoljunk arra, hogy nemcsak a tanárok és tanárnők, hanem Jézus is tanítani akarja őket. Egy alkalommal kifejezetten is azt mondta a gyermekeket tőle távol tartani akaró tanítványoknak: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa” (Lk 19,16). Megalapozottan állíthatjuk, hogy Jézus szerette a gyerekeket, és úgy tűnik, hogy ők is szívesen voltak Vele, aki tanította őket, elbeszélgetett velük; „rájuk téve kezét, megáldotta őket” (Mk 10,16). Az evangéliumokból látjuk, hogy a  megváltó Jézus nyilvános működése idején gyakran tanított. Mindenütt tanította az embereket, ahol találkozott velük: nemcsak a jeruzsálemi templomban és a zsinagógákban, hanem a tengerparton, a csónakban ülve, az otthonaikban, az utcákon és a tereken. A korabeli írástudókhoz hasonlóan Jézusnak is voltak tanítványai. Ezek közül meghatározóak az apostolok, akiknek az oktatására és a nevelésére Jézus kiemelt figyelmet szentelt, mert azt akarta, hogy legalább ők értsék meg evangéliumának, az örömhírnek a lényegét. Tanítói tekintélyét kortársai elismerték, amikor a tanítókat megillető „Rabbi” (Mester) megszólítással fordultak hozzá.

Az emberek csodálkozva hallgatták szavait, mert „úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (Mt 7,28). Ezt látjuk Nikodémus szavaiból is, aki annak idején így kezdte Jézushoz intézett kérését: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jött Tanító vagy” (Jn 3,2). Szavaiból mi is láthatjuk, hogy emberi tudásában megjelenik egy magasabb rendű ismeret, ami az istenfiúságából és az Atyával való sajátos kapcsolatából származik. A tanító Jézus úgy áll előttünk a Bibliában, mint Mester, akinek vannak tanítványai. Ez a Mester azonban nem csupán tanító, a tanítványai pedig nem csupán olyan tanulók voltak, akik valamilyen oktatást kaptak, hanem Jézus követőivé váltak: élet és sorközösséget vállaltak vele. Tudatában voltak annak, hogy nemcsak Jézus tanítását, hanem az Ő példáját is követniük kell. Az ókori egyházatyák szerint Krisztust csak olyan mértékben lehet megismerni, amilyen mértékben követjük példáját, és részesedünk életében. Ez azt is jelenti, hogy szakítanunk kell a bűnnel, és nem a „test szerint”, hanem a Lélek szerint kell élnünk. Alexandriai Kelemen, a Paidagógosz című könyvében Krisztust úgy állítja elénk, mint a keresztények tanítóját. Művében főleg azt hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus olyan tanító, aki nemcsak eszményeket és követelményeket állít elénk, hanem a nekünk ajándékozott Szentlélek által, a Lélek kegyelmei által Ő maga tesz képessé bennünket arra, hogy Isten törvényei és az Ő tanítása szerint tudjunk élni.

Az iskolai év elején gondoljunk arra, hogy minden keresztény ember legfőbb tanítója Jézus Krisztus. Nyilvánvaló, hogy Ő nem matematikára, fizikára, angolra vagy németre, hanem elsősorban Isten ismeretére és szeretetére akar megtanítani bennünket.

(Dolhai Lajos)

« Vissza
Impresszum | Közérdekű adatok | Adatvedelmi nyilatkozat