Advent

szeretteinknek ajándékokat vásárolunk, kitakarítjuk a lakást, felkészülünk a vendégfogadásra és a családunkban szokásos karácsonyi szertartásra... (Jaj, csak minden rendben legyen!) Illik is megadnunk az ünnepnek a maga tisztességét! De azért érdemes lenne okos kompromisszumokat is kötni önmagunkkal, hogy a külső energiák felhasználása ne eméssze fel a lelkieket!

Nemcsak ügyesen megtervezhetnénk, hanem lazábbra is vehetnénk az előkészületeket, hiszen egyébként is változtak (változnak) az ünnepi szokásaink. Sok minden szinte csak jelzésszerűen maradt fenn a régiekből. Egy városi, értelmiségi család szentesténként baráti családokat keres fel, s gyönyörű egyházi és népénekekkel kántál az ablakuk alatt. (Megyénk több településén is fennmaradt ez a szép szokás.) Évekkel ezelőtt pedig Kisgyőrben lehettem részese egy olyan hagyományos elemekből összeállított adventi műsornak, mely szinte szó szerint másfél méterrel a talajszint fölé emelt. Vagyis a nem is olyan régmúlt idők némely maradékát, egy-két darabkáját átalakítva, mai éltünkhöz igazítva, azért még éltetik az őrzők. De tény, hogy az átörökített, nem a piac által kreált, hanem az életükhöz természetes módon hozzátartozó ünnepeink népszokásai nem lételemünk már, mivel nincs mihez szervesülniük. Az a társadalmi rend, mely éltette ezeket, végleg darabjaira hullott. Nem érdemes ezen sem búsongani, gondolom, nem vagyok egyedül, aki nem vágyakozik vissza a paraszti élet egyáltalán nem árvalányhajas, kemény világába. De attól még, hogy most élünk, nem kellene minden igazságot, melyet népünk évszázadokon át megtapasztalt és vallott, egy az egyben kihajigálnunk. Illetve: nem kell minden ma felkínált „modern” szemetet fizikailag és szellemileg megkajálnunk! Nem kell agyatlanul sodródnunk a manipulálások által jelzőtáblázott, szépen kivilágított széles úton!

Ehhez kapcsoló jellegzetes ellentmondás az is, hogy míg naponta fürdünk, ügyelünk arra, hogy ne legyünk büdösek, addig a lelki zuhanyozásról, megtisztulásról enyhén szólva megfeledkezünk. Pedig lehet, hogy sokszor épp azért dohogunk, mert megcsap bennünket embertársaink sajátos belső, nem fizikai bűze. Arról viszont hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy viselkedésünkkel, beszédünkkel, gondolkodásmódunkkal mi is szaglunk. Üresítsük meg, tisztítsuk meg hát szívünket advent idején, hogy otthont leljen bennünk a karácsony!