2018.február.15 (csütörtök)

Kampányelőzetes

(Jeney Edit jegyzete) Ma délelőtt megcsörrent a telefon. Molnár Gyula vagyok, az MSZP elnöke… Mondtam neki, hívjon már később, mert odaég a rántásom, de ő csak folytatta volna, így kénytelen voltam félretenni a kagylót.

 Mire visszaértem, már megszakadt a vonal. Az utóbbi időben sorra hívnak fel az ellenzéki pártok elnökeinek, miniszterelnök-jelöltjeinek automatái. Van is okuk a telefonálásra, mert az egyre s űrűbben megjelenő közvélemény-kutatási adatok szerint a kormánypártok most is magasan vezetik ezeket a listákat. Ha fi gyelembe vesszük a közelmúlt EU-s tagországainak parlamenti választási előrejelzéseit, illetve eredményeit, a hatalmon lévő kormányok esetében ez szinte példa nélküli. A Fidesz–KDNP pozitív megítélésének okát több mindennel magyarázzák. A javuló gazdasági eredményekkel, a családtámogatás növelésével, a munkanélküliség és az infláció csökkenésével. Na és természetesen a magyar nemzeti érdek következetes képviseletével az Európai Unióban folytatott vitákban, legfőképp a migráns ügyben. Ez utóbbi kérdésben a kormány nincs egyedül. Mellettünk áll a visegrádi országokon kívül az új osztrák kormány, a bajor tartományi kormány. Az uniós országok közvéleményének jelentős része is támogatja Orbán Viktort, aki elsőként hívta fel a figyelmet a tömeges illegális invázióval együtt járó terrorveszélyre, és tett hathatós intézkedéseket az iszlám országokból kiinduló, engedély nélküli migráció megállításáért. A baloldali ellenzéki pártok előbb lekicsinyelték, majd támogatták az illegális bevándorlást és ellenezték a kerítésépítést.

Talán erre is gondolhatott egy ismert politológus, amikor kijelentette: a Fidesz a jelenlegi kimagasló első helyét a népszerűségi listán az ellenzékkel közösen hozta össze. Vagyis a pártok közötti különbséget növelte az ellenzék „bénázása” is. A politológusi értékelésekben általános az a vélemény, hogy az ellenzéki politikusok között Orbánnak nincs igazi kihívója, csak neki van az ország jövőjére vonatkozóan víziója, továbbá hogy az országban nincs kormányváltó hangulat. Valószínűleg az ellenzék a kampány során valami olyan fordulatban, csodában bízik, mint ami 2002-ben be is következett a politikailag passzív tömegek felheccelésével, akik a „köteles beszéd” és a 23 millió román munkavállalóval való riogatás hatására elmentek szavazni, így a baloldal megszerezte a hatalmat. Persze most nehezebb a dolguk, mert a választóknak megvan az a tapasztalata, hogy a megszerzett hatalommal hogyan éltek, hogyan juttatták adósságcsapdába, gazdasági csőd szélére az országot, a visegrádi országok között a második helyről akkor csúsztunk az utolsóra. Minden esetre a 2002-es tapasztalat alapján láthatjuk, hogy mint a sportban, úgy a politikában sincsenek lefutott mérkőzések.  

Csak egy dologban lehetünk biztosak: kemény kampány elé nézünk

« Vissza
Impresszum | Közérdekű adatok | Adatvedelmi nyilatkozat