14 nap

Vélemény és kommentár – ahogy rovatunk vendége látja az elmúlt 14 napot, benne a híreket, politikai és közéleti eseményeket. Egy napló, amelyben a társadalmi, politikai kérdések boncolgatása mellett természetesen felvillannak személyes élmények, bosszúságok is. Mert ugye egyetértenek: csak ezekkel a személyes történésekkel együtt teljes a mögöttünk hagyott két hét. Rovatunk mostani naplóírója, Nagy Lajos általános iskolai tanár, Szerencsről.

Az elmúlt két hétben a hírek áremelkedésekről szóltak: a tej és a kenyér drágulásáról, és beharangozták a villamos energia árának növelését is, csak a mérték nincs még eldöntve. Miközben ezeket hallgattam rögtön arra gondoltam: ez csak a jéghegy csúcsa, sorra jön majd a többi emelés. Ebben a hangulatban kaptam meg – kollégáimmal együtt – a fizetési jegyzéket, ami a jövő feletti aggódásra még rátett egy lapáttal. Megjegyzem, ezzel nem voltam egyedül, a tantestületünkben többen éreztek hozzám hasonlóan. A helyzet az, hogy más településekhez hasonlóan Szerencsen is összevonták az iskolákat, ennek következtében kollégáimnak és persze nekem is csökkent az óraszámunk. Én például földrajz-testnevelés szakos vagyok, de most csak testnevelést tanítok, és nem vagyok osztályfőnök sem, így a bérem jócskán a 100 ezer forint alatt van. A túlóráinkat – egy korábbi rendelet szerint – kéthavonta számolják el, és csak a harmadik havi fizetésbe teszik bele. Tehát, ha teszem azt szeptemberben helyettesítettem, akkor abból várhatóan csak decemberben látok pénzt. Nem kaptuk meg a szakmai könyvek vásárlásához járó támogatást, nincs munkaruhapénz sem. A pedagógus lassan tényleg a nemzet napszámosa lesz, és nem a szó átvitt értelmében. A két hét alatt bejelentett áremelések híreivel kezdtem, de az az igazság, hogy már most is nagyon nehéz a megélhetés, a gyerekek taníttatása, a családfenntartás.

Ez a 14 nap is arról győzött meg, hogy még nehezebb időszak elé nézünk minden szempontból.