HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANAJÁNLÓVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESÉLETMÓDX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
társalgó

„Hálás vagyok a közönség szeretetéért”

2014. október 29. (szerda) 07:24
 
Pályafutása a Ki mit tud? című műsorban kezdődött, ahol osztálytársnőjével énekelt, és egy ország kedvencei lettek. Koncz Zsuzsa a tehetségkutató verseny után, a közönség szeretetét megőrizve, a mai napig színpadon van.

Szerepelt filmekben, koncertezett itthon és külföldön, és a lemezeivel mindenütt sikert aratott. 2008-ban a legnagyobb állami kitüntetéssel, a Kossuth-díjjal ismerték el művészi munkásságát. Első nagylemeze 1969-ben jelent meg, 2013-ban pedig a 38. Az énekesnővel beszélgettünk a „Tündérországról”, felelevenítettük a régmúltat, és szóltunk a jövőről is.

– Tündérország címmel tavaly jelent meg a 38. nagylemeze. Mennyivel másabb ez a korong, mint az előző 37? Milyen volt a fogadtatása?
– Annyiban mindenféleképpen más ez a lemez, mint az eddigiek, hogy másokká váltak az idők, másrészt viszont mindenképpen hasonlít az eddigiekhez abban, hogy azzal foglalkozik, amivel az eddigi lemezek is, nevezetesen magunkkal, a körülöttünk lévő világgal és a mi viszonyunkkal ehhez a világhoz. Nagy öröm számomra, hogy annak ellenére, hogy a média nem hordozza tenyerén, a lemez példátlan eladási sikert könyvelhet el. Nagyon hálás vagyok a közönségnek ezért az örömteli tapasztalatért, mert megerősít abban a hitemben, hogy szükség van a jelenlétemre.

– Ez az album alig pár hónap alatt állt össze. Mindig ilyen gyorsan dolgozik?
– Ez teljesen változó. Minden korongnak egy kicsit más története. Van úgy, hogy hoszszú évekig készül egy lemez, ilyen volt például a 37. is. Ez az utolsó villámszerűen ránk esett munka volt, egy olyan késztetés, aminek nem lehetett ellenállni.

[1_960] koncz-2.jpg
– Precíz, pontos és igényes a munkája. Ez mindig is így volt?
– Amikor profivá váltam az amatőr létből, és felfogtam, hogy a sorstól kapott tulajdonságok révén a közönség egy részének „hasznos” lehetek, megértettem, hogy a zenén keresztül élményt adhatok az embereknek. Miután ez tudatosult bennem, próbáltam a saját magam természete szerint ledolgozni azokat az akadály-hegyeket, amelyek egy előadó elé tornyosulnak. Aztán évek alatt alakult ki, hogy milyen rendben, milyen vezérfonalak mentén dolgozom.

– Hogyan lehet mindig megújulni, a közönség figyelmét megtartani?
– Ez egy közös munka a közönséggel. Ahogy a közönség és helyzetek változnak, változom én is. A mindig az, hogy megtaláljuk-e az összhangot egymással? Én nagyon igyekszem, hogy ez az meglegyen.

– Mennyit koncertezik mostanában?
–Tavasszal sokat koncerteztem, folytatásban is lesznek előadások. Ennek keretében megyünk majd Miskolcra is. De közben megjelenik az a három lemezes – egy DVD-t és két CD-t tartalmazó – kiadvány, amelyen a jubileumi, Aréna-koncertnek az anyaga van. Tehát nagyon sokat dolgozom mostanában, ám ezek a munkák még nem túl látványosak, a látvány majd november 11-én Miskolcon kezdődik újra.

– Milyen műsorral érkezik városunkba?
– Nagyjából azzal, amelyet az Arénában is előadtam. Természetesen nem teljesen, hiszen az egy nagyon hosszú műsor volt. Magam részéről egyébként mindenképpen erőt adó összeállításnak érzem, nagy örömmel énekelem ezeket a dalokat. Remélem, hogy a közönség megtalálja majd mindazt, amit vár tőlem.

– Mennyi ideje jut kikapcsolódásra, és mivel tölti szívesen a szabadidejét?
– Most nem jut idő kikapcsolódásra, de amikor igen, nagyon szívesen megyek színházba, moziba, koncertekre, vagy síelni. Természetesen a testmozgás is hozzá tartozik a mindennapokhoz, még akkor is, amikor dolgozom.

– Legendás a sporthoz való vonzódása. Ennek köszönhető a fittsége?
– Elképzelhető. Bár az ember azt látja, hogy huszonéves focisták kapnak infarktust a pályán. Nyilvánvaló, hogy a mozgás sem gyógyszer mindenre. Ebben van egy csomó genetikus dolog is, amit valószínűleg az édesanyámtól örököltem, aki most már a 91. életévét tapossa, és szerencsére jó erőben van.

– Az Aréna-beli koncert után azt mondta, hogy ez az utolsó nagykoncertje. Most is így gondolja?
– Most már nem vagyok ebben olyan biztos. Akkor tényleg komolyan így gondoltam, mert a koncertre való készülés hallatlanul igénybe veszi az embert. De erre most már nem esküdnék meg. Nem mondom, hogy soha többé, mert nem tudni, hogy mit hoz a jövő.

Dávid Ildikó

Koncz Zsuzsa
Született: Pély, 1946. március 7.
KEDVENCÜNK KEDVENCEI
Példaképe: nincs, mindenből a
színvonalasat szereti
Könyv:
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen
Író, költő: Ulickaja
Film: Fliegauf Benedek:
Csak a szél
Zene: mindenevő, Mahlertől a
Beatlesig bármit szívesen hallgat
Hobby: a munkája

Vissza