A monoki példa - igazságtalan a szociális segély rendszere

...majd számos település követte a példát.

A falu képviselői előbb arról döntöttek, hogy nem kaphat gyermekvédelmi támogatást az a szülő, akinek gyermeke a felszólítás ellenére sem látogatja az oktatási intézményt, majd az aktív korú egészséges munkanélküliek esetében feltételhez kötötték a rendszeres szociális segély kifizetését. E rendeletet a képviselők hat-kettő arányban szavazták meg.

A község eddig, mint Kossuth Lajos szülőfaluja volt ismert, a két rendelet híre most hurrikánként söpört végig az országon. A monokiak Szepessy Zsolt polgármester vezetésével belenyúltak abba a darázsfészekbe, amely helyi szinten komoly társadalmi feszültségek forrása. A nagypolitika nem kíván tudomást venni a problémáról, az országos média – tisztelet a kivételnek – rasszizmust kiált.
– Számtalan nyilatkozatot adtam – mondja Szepessy Zsolt – és gyakran az volt az érzésem, a riporterek, vitapartnerek meg vannak győződve róla, hogy Monokon az emberek vonaglanak az éhségtől, s mi meg akarjuk fosztani őket a segélyektől. Holott arról van szó, hogy egyes emberek, és családok csakis a segélyekből élnek. Berendezkedtek erre az életformára, odahaza a lábukat lógázzák, miközben a munkavállalók széles rétege kifejezetten alacsony bérért kénytelen dolgozni. Aki végigmegy Monok utcáin, s nem rest az alvéget is megnézni, rendezett, tiszta faluképet lát.

Bár szorgalmasan kerestük, de nem találtunk rá az elszegényedett családok máshol megszokott viskósorára. Megtudtuk: különböző pontokon laknak, beilleszkedtek a faluközösségbe. A határban a dombokon biztatóan zöldellnek a szőlősorok, közöttük gyomnak nyomát sem láttuk. A községháza szomszédságában működő vendéglőben három középkorú férfi üldögélt csöndesen, volt, aki kólája mellett dolgozott valamilyen papírokkal, s akadt, aki borospohara mellett elmélkedett a világ dolgain. Úgymond nyilatkozni egyikük sem kívánt.

Beszélt viszont az a két közmunkás, akik benzinmotoros fűkaszájukkal dolgoztak az iskolának otthont adó Andrássy kastély parkjában.
– Mi hivatalos közmunkások vagyunk, a szerencsi munkaügyi központ közreműködésével jutottunk ehhez az álláshoz – mondja a 38 éves Soltész József.
– Sajnos csak hat órában dolgozhatunk, s 42 ezer forintot kapunk kézhez havonta. Szakmám szerint mezőgazdasági gépszerelő lennék, de a mezőgazdaság leépülése miatt nem jutottam álláshoz, bármennyire kerestem is. A rendelettel egyet értünk, hiszen itt Monokon is jó néhányan vannak, akik a családi pótlékból, és a többi segélyből több pénzhez jutnak, mint mi.

A 33 éves Bari Tibor hazafelé kerekezik. A bicikli csomagtartójába kapaszkodik az egyik fia.
– A segély alanyi jogon jár, azt nem vehetik el tőlünk, hiába kavar itt a polgármester. Kőműves és ács szakmáról van papírom, de itt a környéken nem kapok munkát. Megbeszéljük a család anyagi helyzetét is. Felesége szintén munkanélküli. Négy gyermekük van, a családi pótlék és a rendszeres segély havonta mintegy 80 ezer forintot tesz ki.
– Nagyon sovány ez a pénz, és még törleszteni kell belőle az autóra fölvett hitelt is.

– Csakis azokat az egészséges, munkaképes embereket kívánjuk a szociális segély ellenében munkába állítani, akiket üzemorvos megvizsgált – halljuk a polgármestert.
– Úgy gondolom, a falu kisközössége rászorítja majd a közmunkára azokat is, akik semmiképpen sem akarnak dolgozni.

Az AB határoz

Dr. Kiss György, a megyei önkormányzat Törvényességi Ellenőrzési Osztályának vezetője kifejtette: a monoki rendeletről még nem nyilatkozhat, mert még nem vizsgálták meg. Amennyiben törvénysértő lenne, észrevételt tesz a hivatal. Ha a monoki önkormányzat határidőben nem változtat, úgy az Alkotmánybírósághoz
kell fordulni.

U.J.