Borbás Mária: „Legyen az otthonokban szeretet és nyugalom”

Tizenöt éve mosolyog ránk a televízió képernyőjéről. Hosszú ideig dolgozott a Magyar Televíziónál, majd 2002-ben a frissen alakult Hír TV-hez szerződött, ahol máig a csatorna meghatározó arca. Neve –műsorai révén – egybeforrott a magyar borkultúrával is. Természetessége, kedves egyénisége miatt sok ezer néző fogadta szívébe. Borbás Máriával a karácsonyvárásról beszélgettünk.

- Karácsonykor a legtöbb felnőtt a gyerekkorát sírja vissza, arra vágyik, hogy olyan legyen az ünnep, mint régen: titokzatos, meglepetésekkel teli – mondja a népszerű műsorvezető arról, mit is jelent számára a szeretet ünnepe? Nem az ajándék a lényeg, annak azonban mégis örül az ember, ha gondolnak rá, figyelték, minek örülne. Egyszóval egyfajta bizonyosságot jelent, hogy az ember fontos a másiknak.

- Milyen gyerekkori emlékeket őriz a karácsonyról?

- Nagyon sok szép emléket. A bátyámmal alig vártuk, hogy csengessenek a nagyszobából, berohantunk, és ott állt a karácsonyfa. Ami borzasztó volt, hogy az akkori divatnak megfelelően angyalhaj volt rajta. Azt mondták, hogy az angyalkának beleakadt a haja, és egy darabja ott maradt. Ennek szörnyű volt számomra még a gondolata is, úgyhogy azóta is haj iszonyom van. A másik emlékem, hogy törtük a diót és figyeltük, kinek jut egészséges. Felénk ugyanis az tartják: akinek hibátlan diót törnek fel, az a következő évben egészséges lesz. Számomra ez fontos volt, mert elég beteges gyerek voltam. Na meg eszembe jutnak a szép havas karácsonyok, mert abban az időben még volt hó az ünnepek alatt.

- Idén hol és kikkel ünnepel együtt?

- Hozzánk jön mindenki, a szüleim és a bátyámék is. Úgyhogy sürgök-forgok majd a konyhában. Szeretném visszaadni mindazt, amit olyan sokáig én kaptam.

- Mi minden kerül majd az ünnepi asztalra?

- Mint mindig, szentestén halászlevet eszünk. Előkészítek hozzá mindent, és az apukám meg a bátyám kinn, bográcsban megfőzik. Másnapra pedig töltött káposztát főzök. Pulyka most nem lesz, mert éveken át volt és már egy kicsit unalmas, helyette inkább valamilyen halféleséget tervezek. De természetesen nem maradhat el a mákos bejgli sem.

- Borkultúrával foglalkozik, milyen bort választ az ünnepi vacsorához?

- Minden évben mást. Lesz öt-hat féle az ételekhez, meg a beszélgetésekhez. Ami biztos: a szenteste nem telik el Tokaji aszú nélkül. Schillert is bontok, mert a halászléhez az a legjobb, a mákos bejglihez pedig Arad-hegyaljai vörös kadarka dukál.

- Az ajándékozásra előre készül?

- Gondolatban már készülök, de a megvalósítás még odébb van. Bár úgy lenne, ahogy azt az ember megálmodja, hogy hetekkel előtte nézelődik, válogat. De erre sajnos nincs időm. Ha végre a szerencse úgy hozza, hogy kiszabadulok a városba, akkor egyszerre megveszek mindent.

- Ki állítja fel és díszíti önöknél a karácsonyfát?

- A párommal együtt szoktunk fenyőt választani, aztán 24-én közösen díszítjük. Mire a család megérkezik, már teljes díszben áll a fa.

- Van megszokott forgatókönyve a szentestének?

- Nincs. Ami biztos: hét óra körül meggyújtjuk a gyertyákat, utána következik a vacsora. Nem szorítjuk keretek közé a dolgokat, úgyis az egész életünk keretek között zajlik, legalább ilyenkor ne legyen szigorú időbeosztás.

- Hogyan telik majd a szilveszter, munkával, vagy szórakozással?

- Nem dolgozom az idén szilveszterkor. Azt, hogy a szórakozás milyen típusú lesz, még nem tudom. Egyébként évek óta otthon vagyunk, ha nem dolgozom, mert ezt a kötelező „hova menjek jókedvűnek lenni” dolgot nem szeretem. Úgyhogy lehet, hogy összejön valami a baráti társasággal, de ha nem, akkor is nagyon jól fogom érezni magam otthon a kedvesemmel.

- …és ha egy jó tündér teljesítené 3 kívánságát 2010-re?

- Van három kívánságom, de ezt nem szeretném elárulni. Szerintem ma Magyarországon mindenkinek lenne három kívánsága, és van egy, amiben biztos vagyok, hogy a nagytöbbség kérése megegyezik. De ezt most hagyjuk. Inkább azt mondom: legyen az otthonokban szeretet és nyugalom.
 
Dávid Ildikó

NÉVJEGY
született: 1968. április 29. – Madaras
csillagjegy: bika

KEDVENCÜNK KEDVENCEI
Példaképe: Kertész Zsuzsa
Film: Tarkovszkij: Nosztalgia
Író: Hamvas Béla
Zene: Csík zenekar
Hobby: lovaglás, fotózás
Parfüm: zöld tea illatú