HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESFesztiválÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
hírek

Egy kis megyetörténet (16. rész) – Palóczy László emlékezete

2020. október 15. (csütörtök) 14:36
 

Az 1783. október 14-én Miskolcon született, protestáns köznemes családból származó Palóczy László Borsod vármegye másodispánja, a reform országgyűlések ellenzékének jeles alakja. Az ő kezdeményezésére lett a latin helyett a magyar az országgyűlési jegyzőkönyvek nyelve, továbbá az 1848-as és 1861-es országgyűlések korelnöke.

Miskolc történelmének egyik legjelentősebb alakja. Nemcsak a városban született, hanem itt is élt, aktív résztvevője volt a reformkori helyi közéletnek, a liberális, reform ellenzék vezéralakja – az ugyancsak a borsodi vármegyeházán sok éven át dolgozó Szemere Bertalan, későbbi miniszterelnökkel közösen.

Mint követ jelentős szerepe volt abban, hogy Miskolc a reform gondolat, a haladás egyik támasza volt. 1826-ban állt a vármegye szolgálatába, ahol alispánságig vitte. Minden bizonnyal az itt szerzett közigazgatási gyakorlat alapozta meg azon javaslatát – s mint az Országgyűlés kerületi jegyzője kezdeményezte –, hogy a jegyzőkönyveket magyar nyelven vezessék. 

Politikai munkássága középpontjában a vallási sérelmek rendezése, a vallásszabadság kérdése állt. Mint kiváló szónok, a magyar történelmet, a Bibliát és a Corpus Iurist nagyon jól ismerte, és idézetekkel színesített beszédeiről volt híres. Tovább írt is, legfőbb műve: Borsod vármegye közteherviselése (Kassa, 1833).

1848-ban Miskolc követévé választották, mandátumát a Habsburg trónfosztás után is megtartotta, amiért a bukás után halálra ítélték, majd várbörtönre enyhítették. Szabadulása után újra Miskolcon telepedett le. Az 1861-es Országgyűlést korelnökként megnyitotta, majd nem sokkal később Pesten meghalt. Hamvait Miskolcra szállították és az Avasi református templom szomszédságában temették el.

Emlékére óriási carrarai márvány obeliszket állítottak. Jókai Mór, a kor kiváló írója így tisztelgett: Palóczy / Sértve a hon. De kinek panaszolja baját? Van-e földön / Úr, aki hallgasson népek fájdalmi szavára?/ „Földön nincs, ki segít: van az égben” – mondta Palóczy,/ És panaszainkkal együtt maga ment fel a legmagasabbhoz./ 1861. április.

A templom oldalán található emléktábláján ez olvasható: „A haza háláját kiérdemelte!” Miskolc belvárosában egy utca viseli a nevét. Ápoljuk kultuszát!

(Csontos László) 

Vissza