HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESÉLETMÓDX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
hírek

Egy kis megyetörténet (33. rész) – Bükkszentlászló

2021. február 10. (szerda) 15:03
 

Diósgyőrtől négy kilométerre, a Bükk-hegység egyik szűk völgyében, egy kristálytiszta patakocska mellett a XVIII. század elején megtelepült, döntően szlovák erdőmunkások, üvegkészítők hozták létre Bükkszentlászlót, eredeti nevén Óhutát (Stará Huta). A település ma Miskolchoz tartozik.

A török pusztítása alig érte el a Felvidék szlovákok lakta erdős, hegyes vidékeit, miközben az ország központi része, az Alföld és a szomszédos tájegységek népessége erősen megfogyatkozott. Ehhez jött még a kuruc kor hadakozása és a pestis. Ezzel párhuzamosan a XVII. század végén, a XVIII. század elején megindult a szlovákság kirajzása, majd tudatos telepítése. Így kerültek felvidéki telepesek a Bükkbe is, ahol irtványfalvakat létre hozva erdőműveléssel, üveg gyártással, faszén égetéssel és lehetőséghez mérten földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak.  

A kor egyik luxus cikke az ablaküveg volt. A feljegyzések szerint az első üvegkészítő telep 1712-ben kezdte meg működését, az üzem három épületből állt, a törőmalomból, az égető kemencéből és a huta épületéből állt.  A munkások többsége szlovák volt, kisebb részben magyarok, lengyelek, csehek, ruszinok, németek. Bábeli nyelvzavar lehetett. A foglalkozásukon túl közös volt bennük, hogy valamennyien római katolikusok voltak, s leszármazottaik is azok maradtak. Erről tanúskodik a Szent László tiszteletére felszentelt, 1938-ban elkészült terméskőből épült, impozáns templom is. A régióban található kortsmák szükségleteinek a kielégítésére megindult a Bükkben az öblösüveg gyártás is. Az ipar biztos megélhetést adott az embereknek.

A község is növekedett, 1774-ben már 62 házból állt. Nagy törést okozott a hírhedt 1831-es kolera járvány, amely elmúltával a 87 házban mindössze 10-en éltek. De új erőre kapott a település és benépesült. 1848-ra már 450-en éltek Óhután. Az üveggyártás idővel megszűnt, de az erdő maradt, illetve sokan ingáztak dolgozni a XIX. század utolsó harmadában létrehozott Diósgyőr-Vasgyárba.  Természetesen oda-vissza gyalog jártak.  

Óhutát 1940-ben keresztelték át a templom védőszentje után Bükkszentlászlóra. Az 1941-es népszámlálás szerint 723 lakosa volt, amely több, mint 60 %-a szlováknak vallotta magát. A második világháború, majd az ezt követő szlovák-magyar lakosságcsere alaposan felforgatta a község életét.  Nagy-Miskolc létrehozását követő gyors városfejlesztés hatására sokan beköltöztek, a kitanultak pedig ugyancsak elhagyták szülőhelyüket. Bükkszentlászlót  1981-ben csatolták Miskolchoz.

Az elöregedő, alvótelepülés jelleg a rendszerváltás után kezdett megváltozni, sokan jöttek ki élni a nagyvárosból, a csendes, nyugodt, zöldövezetbe.  Mára a régi, apró házak nagy része eltűnt, bővítették vagy teljesen újat építettek a helyükre. Szent László király mellszobrot kapott a templomkertben. A községben ápolják a szlovák hagyományokat.

(Csontos László)

Vissza