Együtt a város - Barcikai betlehemes

 – A város több pontjáról indulunk, a sort Mária, József – no és a szamár vezeti. Világit a rengeteg fáklya. Közben vannak megállók, Józsefék ,,kopogtatnak” a fogadókban, de ,,elzavarják” őket… A görög katolikus templomnál pedig betlehemes játék, és élő Betlehem várja a résztvevőket…
…Nem beszélve az üstökben forralt borról, teáról… Itt nézelődnek, beszélgetnek még egy kicsit a résztvevők, majd hazamennek, s éjfélkor indulnak vissza misére, saját felekezetük templomába.
- Én sajnos, nem lehetek ott végig a rendezvényen, hiszen még öt másik plébánia is tartozik hozzánk – mondja Iváncsy atya, majd a köztudatban élő képet cáfolja, miszerint Kazincbarcika még most is erősen ,,balos” város.
- A közel 30 ezer itt élőből 10 ezer a római katolikus, 8 ezer a református, és 2 ezer görög katolikus. Sokan gyakorolják is vallásukat. Amióta megvan az új romai templomunk, kétszer annyian járnak szentmisére, mint korábban. Tele lesz az Isten háza minden bizonnyal Szent Család vasárnapján is, amikor a fél 11-kor kezdődő ünnepi mise keretében Ternyák Csaba egri érsek megáldja a szentély mozaikképét.

,,Megtámadott” érzékszervek
 
– Mikor tíz éve Máriapócsra kerültem, kitaláltuk, hogy legyen a templomkertben egy nagy, látványos betlehemes. Több érzékszervre akartunk ,,támadni” egyszerre: legyen látvány, illat, fény, mozgás, s persze ének. Raktunk a templomkertben három nagy tábortüzet… Elõadtunk egy 50 évvel korábbi betlehemes játékot – emlékszik vissza Janka Gábor görög katolikus atya, aki 2004-től Kazincbarcikán paróchus: – Az elsõ itteni karácsonyunkon gondolkodtam, mivel színesíthetném az ünnepet. Akkor még nem ismertem itt szinte senkit, s egyébként is fiatal közösségről van szó, templomunk csak tízéves. Arra jutottam, hogy figyelemfelkeltésként rakok egy nagy tüzet a templom előtt. A tűznek olyan varázsa van, hogy mellette otthon érzi magát az ember, legyen nyári szalonnasütés vagy téli zimankó… A következő évben rendőrségi engedélyt kértünk, hogy a görög katolikusokkal szenteste felvonulhassunk az egykori Lenin úton. Vagy százan indultunk, feleségem, Éva volt Szűz Mária, én Szent József. Jelképszerűnek gondolom, hogy mi, görög katolikusok ebben ,,főszereplők” legyünk, hiszen pap vagyok, de családos… Mire a templomhoz értünk, már vagy 3-400-an lettünk: lejöttek az emberek a házakból, ahogy látták, hogy elvonulunk. A következő évben rábeszéltem a két református meg a római kollégát, hogy ,,betlehemezzünk” közösen. Mikor a ,,célnál” megszólalt a ,,Fel nagy örömre…”-ének, lekapcsolták a világítást, és tűzijáték kezdõdött… Háromezren jöttek el, ott volt a város lakóinak egytizede. A helyiek döbbentek meg leginkább, hogy itt ilyet lehet csinálni?! Ennyi vallásos, istenfélő ember él a városban?! Volt, aki sírt, mert nem hitte, hogy ez lehetséges…