Helyi érték

Ma már nem kérdés, hogy országos összesítésben a pártok közül a Fidesz nagy arányban, döntő többséggel fog győzni az október 3-i önkormányzati választáson. Azt is pontosan ki tudjuk olvasni a legfrissebb közvélemény-kutatásokból, hogy nem csupán az előző nyolc évben kormányzó álbaloldali párt disznóságait és hiteltelenségét minősíti ezzel majd a választópolgár, hanem hitet tesz amellett is, hogy helyesnek tartja azt a csapásirányt, amelyen a tavasszal megválasztott országos vezetőink haladnak. Csak példaként említem, hogy a Nézőpont Intézet által megkérdezetteknek több mint kétharmada mondta azt, hogy jól tárgyalt a Nemzetközi Valutaalappal a kormány, s a 86 százalékuk szerint az országnak nem a „Nyugat” elvárásainak kell megfelelnie, hanem a saját útját kell járnia.

A bankadó bevezetésével és az Új Széchenyi Terv meghirdetésével a megkérdezetteknek 61 százaléka értett egyet. A válaszadók több mint fele elégedett az Orbán-kormány első 100 napjával. (A cikk megírásakor még nem született felmérés arról, hogy mi a véleményünk a devizahitelesek megsegítésére tervezett 8 pontos intézkedési csomagról, de nyugodtan megelőlegezhetjük, hogy az ellen is csak egy kisebbség ágál.)

Vitathatatlan tény az is, hogy a gazdasági haszonná is konvertálható értékelvű központi politizálás és intézkedési sor csak akkor hatásos, ha az helyi szinten aprópénzre váltható. Hiszen nem a statisztikai adatokból akarjuk kiböngészni, hogy jó a közbiztonság, ha azt helyben akarjuk megtapasztalni. Csak akkor lesz újból becsülete a munkának, ha meg is éri elmenni dolgozni a sok segély felvétele helyett! Munkahelyteremtést lehet ugyan elősegíteni központi szabályozókkal, információkkal, pályázatok kiírásával, de annak konkrét létrehozása szintén lokális feladat.

Soroljam még? A kormány elvontnak tűnő, szimbolikus lépéseinek is megvan a konkrét gazdasági haszonnak járó önkormányzati vetülete. A nemzeti összefogás gyakorlópályája épp a helyi összefogás lehet. Ez segíthet abban is, hogy térségünkben megálljon a lecsúszás. Szociológusok bizonyították be, hogy a saját körömre, csoportomra való büszkeség növeli az elszántságot, elkötelezettséget, ambíciót, végső soron a versenyképességet! (S természetesen ennek ellenkezője is igaz, a „merjünk kicsik lenni” bénultságát már jól ismerjük.)

Az országos választáskor „csak” annyit akartunk, hogy otthon érezzük magunkat a hazánkban. Most sem érhetjük be kevesebbel.