Hol vagy, István király?

Néha váltani kell, hogy a lényeg megmaradjon! A mára már minden magyarok által szentként tisztelt István királyunk, és előtte Géza fejedelem, nagyon tudta ezt. Az akkor alakuló, formálódó keresztyén Európába úgy sikerült a magyarságot beilleszteniük, hogy az nem veszítette el saját arcát. Esetleg az „operációban” ejtődtek maradandó hegek is?! Lehet, de életben maradt a nép! Saját identitással, fájdalmasan szép történelmével, „hungarikum” nyelvével, gondolkodásával, ősi és az elmúlt ezer esztendő által eredeti módon továbbgazdagodott kultúrájával. Oly módon, hogy aki ezekből ezer év után, a jelenben egy picit is megismer, és nem engedi magát manipulálni a fondorlatos módszerekkel agyunkat átprogramozni kívánóktól, az büszkén vallhatja magát e néphez tartozónak ebben a hazában!

Szent István királyunknak a kozmopolita Római Birodalom romjain úgy sikerült létrehozni egy rendkívül stabil államot, hogy nem hajította el a magyar hagyományokat sem, s tipikusan magyar specialitásokat is teremtett. Ilyen volt például az a vármegyerendszer, amelynek maradványait épp most akarták tövestől kitépni azok, akiket végül sikerült a tavaszi választásokkal az országos politikai hatalomból kiebrudalni… De gondolhatunk például a sajátosan magyar hadseregszervezésére is. Nem vette el Szent István királyunk elővigyázatosságát és óvatosságát az sem, hogy a házasodása által szövetségessé lett országgal évtizedeken át baráti lehetett a viszony. Mikor az egykori „apósország” hódítóként lépett fel, hát bizony egy nagyon erős magyar sereggel találta magát szemben…

Néha nem is tudom, hogy elítélőleg vagy dícsérőleg szólnak első királyunk erőskezűségéről… Hát nézzük csak mit is ír Györffy György történész erről: „Az a körülmény, hogy István király törvényhozása a szomszédos államokhoz viszonyítva humánusabb volt, és a szigorú, de igazságos törvények betartását a király hatalma országszerte biztosítani tudta, messzemenő következményekkel járt.” Jogbiztonság tekintetében az élre került hazánk a középkori Európában.

S azoknak, akik most azzal vádolnak, hogy a hatalmas szentistváni műből és örökségből politikai szempontok alapján mazsoláztam, azt kell üzennem: igazak a vádak. Valóban aktualizálni akartam, mert van mit és van miért aktualizálni! Mert birtokba kell vennünk a múltunkat, hogy legyen jövőnk. Mert szeretni kell az elődeinket, hogy legyenek utódaink! Mert meg kell óvni és erősíteni a saját közösségeinket, térben és időben egyaránt, hogy az meg tudjon bennünket védeni! Mert nem szabad az otthontalanságba menekülnünk, hisz van hazánk! Mert meg kell igazítanunk régi fészkünket, rendbe kell szednünk – szellemileg, gazdaságilag, lelkileg egyaránt – azt a Magyarországot, amit ránk hagyott örökül Szent István királyunk!