Jó szerencsét!

A péntek igazi teltházzal zajlott, ami nem is csoda, hiszen csupán a gépészek nagyjából annyian voltak, mint a csütörtökön diplomázott három kar végzősei együtt. A koreográfia azonos volt: a fanfárok hangjára a zászlóvivők felvezetésével vonult be az egyetem szenátusa. Majd Patkó Gyula rektor megnyitotta a nyilvános, ünnepi ülést. Köszöntötte a vendégeket, élükön egyik nap Kiss Gábor, másik nap Pfliegler Péter alpolgármestereket. Érdekes módon közéleti szereplőt rajtuk kívül gyakorlatilag nem is lehetett felfedezni a széksorok közt, viszont láttunk gazdasági vezetőket.

A rövid felvezetőt követően elkezdődött a diplomaátadás. A szólítást követően Patkó Gyula rektor adta át minden ekkor már végzett hallgatónak a diplomáját, majd gratulált hozzá az adott kar dékánjával együtt.   Az ünnepség keretében egyeetemi kitüntetéseket, díjakat és habilitált, valamint PhD doktori okleveleket adtak át.

Az ünnepség keretében beszédet mondott Javier González Pareja, a Bosch magyarországi, horvátországi és szlovéniai vezetője. A neves üzletember egy éve tartózkodik hazánkban, s minden bizonnyal jól érzi magát Magyarországon, amit az is jelez, hogy eljött egy ilyen ünnepségre, ráadásul beszédét ugyan akcentussal, de magyarul mondta el! Gracias senor!

Az ünnepi beszédekből az idén hiányzott a pátosz, a díszkörök, hogy milyen kitűnő a világ legrégebbi műszaki felsőoktatási intézményének jogutódja, a Miskolci Egyetem… A rektor inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy jól kell sáfárkodni a megszerzett tudással, amelyet folyamatosan meg kell újítani. Ugyan nem hangzott el, de érezhető volt, hogy tisztában vannak már vele: a múltból nem lehet megélni diplomásnak és egyetemnek sem.

A Szózat egy elég szokatlan verziójával ért véget a diplomaátadó ünnepség. A hagyományos bányász, kohász köszöntéssel: jó szerencsét! Szükségük is lesz rá a diplomásoknak és az egyetemnek is.