HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
társalgó

Kapócs Zsóka: „Számomra első a karrier”

2009. május 20. (szerda) 13:47
 

Táncolt, modell volt, szépségversenyeket nyert, majd televíziós és rádiós személyiség lett, végül a színészet mellett döntött. Karády estjével meggyőzte a kételkedőket is tehetségéről, majd Kamarás Ivánnal közös produkciójával is nagy sikert aratott. A Bonnie és Clyde című gengszter románccal júliusban mutatkoznak be a miskolci közönség előtt. Kapócs Zsókával nem volt könnyű időpontot egyeztetni, hiszen az előadások mellett nap mint nap iskolába jár, hogy tökéletesen elsajátítsa a  színészmesterséget.

[2_180] KapocsZsoka.jpgNem nevezném magam sem rádiós, sem televíziós műsorvezetőnek. Csupán volt egy lehetőségem, hogy kipróbáljam magam és eljussak oda, ahol most vagyok, és el tudjam dönteni, hogy mi áll a legközelebb hozzám. Most már legalább van összehasonlítási alapom, és abszolút a színház mellett teszem le a voksomat – mondja határozottan a szőke szépség.

Kislány korodban, ha megkérdezték: mi leszel, ha nagy leszel? Mit válaszoltál?

Éppen a napokban találkoztam anyunak egy röntgenorvos ismerősével, aki még gyerekkoromban kérdezte ezt tőlem. Azt mondják, hogy azt válaszoltam, vagy az szeretnék lenni, ami a néni, vagy pedig színésznő. Ekkor olyan öt-hat éves lehettem, tehát ezek szerint már akkor gondoltam a színészetre, én meg azt hittem, hogy nekem ez csak most jött.

A nagyközönség a szépségversenyek kapcsán ismerte meg a nevedet. Mennyire volt fontos számodra a királynői korona?

Nem tagadom, nagyon fontos volt mindaddig a percig, amíg meg nem szereztem. De hát ilyen az ember. Most viszont nem feltétlenül vagyok boldog attól, hogy úgy ismerte meg a nevemet a nagyközönség, mint szépségkirálynőét, mert nagyon nehéz ebből kimászni. Nehéz feladat azt elfogadtatni az emberekkel, hogy színésznő vagyok és nem szépségkirálynő. Ebben rengeteg munkám van. Persze ha eljönnek és megnézik az előadást, amiben fellépek, akkor úgy mennek haza, hogy na, ezt nem gondoltam volna.

Dolgoztál a médiában is, többek között a Szombat esti láz műsorvezetője is voltál. Mekkora kihívást jelentett az élő műsor?

Még az is kihívást jelent, ha nem élőt kell vezetni. De úgy gondolom, más sem mondott volna nemet egy ilyen felkérésre. Főként, hogy válogatásokra járva, több száz embert megelőzve azt mondták, hogy tiéd a lehetőség. Ekkor az ember azt gondolja, hogy nincs ugyan rutinom, de majd ott megtanulom. Persze ez nem ilyen egyszerű. Nagyon közel álltam a Megasztár műsorvezetéséhez is, azt is elvállaltam volna, mert ezt is szívesen megtanulnám. De amikor a Szombat esti lázban az adás utolsó öt percében is ugyanazt a szorongást éreztem, mint a műsor elején, az jelentett valamit. A színház egészen más. Ha szétmegy a függöny, az első tíz perc után elkezdek játszani, és élvezem azt, amit csinálok. Tehát ez az, ami jön magától, és ami közel áll hozzám. A műsorvezetést, azt meg kell tanulni.

[1_960] KZsoka.jpgHa már a színházat említetted: játszottál az Egérfogó, a Macskajáték című darabokban, szerepeltél filmekben, de úgy gondolom, hogy a legnagyobb előrelépést mégis az önálló Karády-ested jelentette…

Ó, igen. Ez az én gyerekem, megszültem és ki fogok tartani mellette. A közönség is nagyon megszerette és én nagyon hálás vagyok nekik ezért.

Hogyan esett a választás Karády Katalinra?

Amikor Földessy Margitot megismertem, azt  mondta, hogy annyira emlékeztetem mind külsőségekben, mind hangban Karády Katalinra, hogy nekem csinálnom kell egy Karády estet. Vártam két-három évet, mert még nem éreztem elég érettnek magam a feladatra. Tudtam, hogy másfél órán keresztül úgy kell lekötnöm az embereket, hogy minden másodpercre figyeljenek. Három év után végül sikerült.

Kamarás Ivánnal közös produkcióban is szerepelsz. Gengszter románcot készítettek Bonnie és Clyde történetéből, ezzel látogattok majd el a nyáron Miskolcra is. Régóta érlelődött a közös színre lépés gondolata?

Régóta érlelődött és ott is azt éreztem eleinte, hogy én még nem vagyok kész erre. Iván akkor már tíz éve színész volt a Vígszínházban én meg egészen más irányból érkeztem. Aztán minden időt arra használtam fel, hogy tanuljak és fejlődjek. Eltelt két év, és azt mondtam, hogy most már próbáljuk meg, mert vágyom rá, hogy csináljuk meg együtt. Így született meg a Bonnie és Clyde.

A színészmesterség elsajátításában mennyit segített Kamarás Iván?


Az ember amikor játszik, eleinte nem is veszi észre a partnerét, hanem magával van elfoglalva. Egy idő után aztán észreveszi, de akkor már kialakult benne a szerep. Legalábbis én így vagyok vele. Ezért aztán jobbnak láttuk mind a ketten, ha a rendezőre hallgatunk, hiszen ha nem azt tettük, akkor biztos, hogy veszekedés volt. Na meg én önfejű vagyok. Nem voltam alkalmas arra, hogy Iván instruáljon. Magam akartam kitalálni, hogy mit hogyan csináljak. Sőt, volt, hogy én szóltam bele abba, amit ő csinált. Végül azonban megszületett a darab.

Vágysz arra, hogy egyszer egy színházi társulat tagja legyél?

Nem tudom, hogy akarom-e. Valahol szeretném, hogy én is egy társulathoz tartozzak, de sokszor elgondolkodtam rajta, hogy vajon ki fog-e elégíteni engem, hogy egy szereplő vagyok egy előadásban, amiben mondjuk még vagy húszan fellépnek. Nem tudom, ezt majd úgyis az élet fogja eldönteni. Most úgy érzem, szívesebben leszek szabadúszó. De előbb bizonyítanom kell, hogy mit tudok.

Hogyan képzeled el magad mondjuk úgy 10-15 év múlva? Mi mindent szeretnél addig elérni?

Fontos, hogy megszerezzem a színész diplomát, és szakmailag minél többet elérjek. Igazából a filmezés lenne nagy vágyam, de ez egy szűk kör, nagyon nehéz bekerülni. Mindezek mellett fontos, hogy megőrizzem az egészségem, és persze családot és gyereket is akarok majd. De én sosem titkoltam, hogy nekem az első a karrier.
 
Dávid Ildikó

 

[3_t] KZS-Bonnie.jpgNévjegy

Született: 1979. február 19-én, Sopronban

Kedvencünk kedvencei

Film: A zongorista
Könyv: Steinbeck: Édentől keletre
Hobby: éneklés
Étel: báránygerinc
Parfüm: naponta váltogatja
Férfi ideálja: a párja

Vissza