HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESFesztiválÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
aktuális

Képzelt riport egy magyar nyelvújítóval

2007. május 1. (kedd) 15:26
 
Mielőtt bármit kérdezhetnék, pontosítást kér Kazinczy Ferenc, a több mint másfél száz éve elhunyt magyar költő, irodalomszervező, nyelvújító. Azt szeretné, ha tisztáznánk az írás műfaját: riport lesz vagy interjú?! Érti ő az utalást Déry Tibor Képzelt riportjára, hisz az a mű is ott van a klasszikusok között, akárcsak az ő epigrammái, de a most készülő írás egy beszélgetést rögzít majd, az pedig interjú lesz – még ha képzelt is – és nem riport. Mielőtt megszólalnánk, gondolkodjunk!

Azt szeretném, ha megismerhetnénk a véleményét a magyar nyelv épülő múzeumáról. Tehát interjút kérnék, ha nem zavarná az idegen kifejezés…

– Ugyan miért zavarna az idegen eredetű szavak használata?! A nyelvújítás idején is számtalan kifejezést vettünk át más nyelvből, ma is használjuk ezeket a szavakat – ha nincs jobb, kifejezőbb, pontosabb magyar megfelelője. Lám, a múzeumot sem a honfoglaló őseink hozták magukkal, hanem a görögből vettük át latin közvetítéssel. Az interjút meg az angoloktól kaptuk, ehelyett ugyan mondhatnánk azt is: beszélgetés, bár nem pontosan fedi egymást a két szó jelentése…

Térjünk a tárgyra! Tehát múzeumba kerül a magyar nyelv – mint valami műtárgy, régiség…

– Inkább azt mondanám: méltó intézményt kap, mint a nemzet sok más egyedi értéke: a zene, a képzőművészet, az irodalom, a színművészet… Ez nem valami holtnyelv múzeuma lesz, hanem egy fejlődő, állandó változásban lévő élő szervezet múltját, fejlődését mutatja meg.

Viszont az ön által képviselt „fentebb stíl” lassan őskövület lesz. Senki sem beszél ma már úgy, ahogy annak idején önök beszéltek!

– Mit sem ért volna a munkánk, ha ma is úgy beszélnénk, mint százötven évvel ezelőtt! Éppen azért dolgoztunk, hogy képes legyen a nyelv folyamatosan megújulni, pontosan kifejezni a változásokat, a legbonyolultabb tudományos felfedezéseket, a legszebb érzelmeket, a legfi nomabb rezdüléseket. Nyelvünk sokat változott, de magyar maradt! És ez a lényeg!

Érti-e még a mai fiatalok beszédét?

– Amennyiben a kérdéseire válaszoltam, akkor értenem is kellett azokat! Egyébként nem az a legfontosabb, hogy én értsem, mit mondanak a mai fiatalok. Nekik kell tudniuk, mit jelent az a bizonyos nagy titok: a „jót s jól” parancsa.

Vissza