Laár András: „Kezdetben magunkat szórakoztattuk az abszurd humorral”

Az abszurd humort játszó L'art pour l'art Társulat 1985-ban alakult, akkor még Laár pour Laár Társulat néven. Egyedülálló produkciójukkal új színt hoztak a hazai humor és színjátszás palettájára. A több mint 25 éves vándorszínház szinte példátlan sikersorozatának egyik titka valószínűleg az, hogy mindig nagy műgonddal, igényességgel készülnek a közönséggel való találkozásokra. Minderről Laár András alapító taggal beszélgettünk annak apropóján, hogy legújabb produkciójukkal április 19-én Miskolcra érkeznek.

- Milyen tagokkal alakult meg a társulat? Meséljen egy kicsit a kezdetekről!

- 1986-ban mutattuk be az első költői estünket, amelyik természetesen paródia volt, amelyben én alakítottam a költőt. Ehhez kapcsolódtak különféle műsorszámok az abszurd humor jegyében. Mivel nagy sikerünk volt, úgy döntöttünk, hogy együtt maradunk, mint társulat. A tagok közben változtak, 1996-ban megváltunk Galla Miklóstól és Nagy Natáliától. Egy évig három fiú volt a társulatban, Dolák-Saly Róbert, Pethő Zsolt és én, majd belépett Szászi Móni. 1997-tól a mai napig ezzel a felállással dolgozunk.

- Mi volt annak idején a minta, miből gondolták, hogy az abszurd humor bejön a nézőknek?

- Nem volt minta, ezt a kreativitás szülte, aminek voltak előzményei. Galla Miklóssal annak idején már csináltunk Vidám percek címmel szintén abszurd humoros estet, meg kisebbfajta próbálkozások voltak már ebbe az irányba korábban is. A minta inkább a fejünkben volt, hogy mit szeretnénk. Legyen játékos és abszurd, amin a legjobbakat lehet röhögni. Valójában a kezdet kezdetén a saját magunk szórakoztatására csináltuk az egészet. Akkor még nem gondoltam, hogy ebből fogok élni.

- Mi egyébként az abszurd humor lényege?

- A meghökkentés. Az a fajta humor, amely a teljesen váratlan szituációkra épül. Felfújunk egy luftballont, és amikor már mindenki elhiszi, hogy ez van, akkor hirtelen kipukkasztjuk, és akkor lehet nagyot nevetni.

- Ön mélyrehatóan foglalkozik a buddhizmussal. Ez hogyan fér össze az abszurd humorral?

- Nagyon jól megférnek egymás mellett, hiszen a buddhizmusnak a célja a tudat felszabadítása. Vannak is olyan buddhista iskolák, amelyek a humor eszközét használják fel erre. Sokan, akik buddhisták, szeretik ezt a humort. Ez nem jelenti azt, hogy a L'art pour l'art Társulat egésze kapcsolható lenne bármiféle vallási vagy szellemi irányhoz, mert a társulaton belül a világnézetünk nem azonos.

- Az első nagy sikert a Besenyő család hozta meg a társulatnak, ami ma is nagyon népszerű. Milyen ötlet alapján, és kinek az ötlete alapján született?

- Szászi Móni volt az ötletadó. Felismerte, hogy a már meglévő karaktereinkből lehetne csinálni egy családot. Besenyő Pista bácsi meg az ő tanítványa, Boborján és az öregember, Anti bácsi már megvolt. Ehhez jött a Móni ötlete, hogy találjunk ki egy figurát, aki a Besenyőnek a felesége, na meg legyen gyerekük is. Bejött a dolog, mert ez a mai napig nagyon népszerű formáció.

- Valóban országos népszerűséget hozott a társulat számára, miben látja a siker titkát?

- Több összetevője van. Először is az, hogy ez a dolog betalál mindenkinek azáltal, hogy abszurdan felnagyítanak valami emberi tökéletlenséget, így bárki ráismer a környezetében élő egyéb emberekre. A másik, hogy nem kapcsolhatók semmiféle társadalmi réteghez, nem lehet tudni róluk, hogy vidékiek, vagy városiak, de még azt sem, hogy milyen származásúak, vagy milyen etnikumhoz tartoznak.

- Műsoraikban kizárólag csak saját írásaikat adják elő. Hogyan történik az alkotás, valamennyien ötletelnek?

- Jó az írói vénája a társulatnak. Négy alkotó ember működik együtt. Mindenki hozzá tesz valamit, és ami fontos, hogy különböző jellegűek az alkotásaink. Például a Dolák-Saly írja a Naftalin Ernőt, ez oly annyira az ő figurája, hogy ezt nem lehet senki mással összetéveszteni. Ugyanakkor én meg írom a költőt, és ehhez hasonló meg nincs a Robi palettáján. Olyanokat csinálunk, ami hozzá illik a másikéhoz, de nem azon a szálon fut. Egyébként mindenki otthon ír, és amikor már van mit összetenni, akkor összetesszük. De a legtermékenyebb köztünk Szászi Móni, az esteknek a szerkesztését például ő csinálja.

- A zene is szerves része az életüknek…

- Mindenki zenész pályáról jött, mindenki zeneszerző, így rendszeresen írunk dalokat a L'art pour l'art–ba, még Móni is írt már dalt, bár az ő életéhez tartozik ez a legkevésbé.

- Piroska, a farkas címmel új műsorral érkeznek Miskolcra. Mit árulhatunk el a produkcióról?

- Egy mesés műsort kap a közönség. Sok-sok mese szövődik bele a játékba, elsősorban Piroska, aki farkas voltaképpen. Ezen kívül Tell Vilmos is megjelenik, egy nagyon komoly akrobata mutatvány, Naftalin Ernő, sőt az egész Besenyő család jelen lesz, velük indul majd az est. Tehát színes, változatos műsor dalokkal, vetítéssel. Én még mindig nagyon élvezem, pedig már legalább ötvenszer eljátszottam.

- Gyakran jönnek városunkba, szeretnek itt fellépni? Milyen élmények kötik önöket Miskolchoz?

- Nagyon szeretek Miskolcra járni, ott mindig jók az előadások. Az én mércém, hogy a közönség mennyire fogékony arra, amit csinálunk, és a miskolci közönség nagyon fogékony. Rendszerint telt ház előtt játszunk, nagy sikerünk van. Nekem egyébként Miskolcon barátaim, ismerőseim vannak, úgyhogy van, hogy napokra ott maradok. Miskolc a lelkemhez közel álló város.