Retrónörökös

Nehéz nem belecsöppenni a Sophia Loren-ízű, Rómát idéző talján időutazásba. Nem, én nem fogok, még akkor sem, ha a turisták habbá verik a Trevi kút vizét… Persze, közelítsük meg a Fiat 500-at úgy, hogy tudomást sem veszünk a külsejéről és üzenetéről, és pusztán egyszerű autóként értékeljük. Lehetetlen?

Vannak olyan vizuális ingerek, amik egyszerűen hatnak az emberi érzékszervekre. A Fiat a korabeli 500-zal ilyesmit alkotott, hiszen már az az autócska is egy kellően, naturálisan szerethető kölyökállat volt. Pici, gömbölyű, karakteres. Nem is csoda, hogy a silány Cinquecento és féllel jobb Seicento sem működött IGAZÁN, hiszen Pavlov nem ezt a küszöbingert dugta el a Fiat-imádók tudatalattijába. Aztán megjelent a Trepiuno koncepció, az 500 előfutára, amit hitetlen boldogsághormon túltermelés követett, s amit nem is vártunk; az autó gyakorlatilag változatlanul érkezett a szalonokba.

Telitalálat. A Fiat képes volt arra, amire kevesek: egyszerre alkotott, örököst és örökséget – ráadásul úgy, hogy nincs benne giccs és karikatúra. Tökéletes generációváltás, mely apró finomságokkal is gazdagszik. Ha feltárjuk az ajtókat, a beltér egy modern kisautóé, mely gyönyörű történelmi részletekkel bír, s nagyságrendekkel jobb minőségérzetű bármilyen eddigi kis Fiatnál. Két érzékelési küszöb alatti megoldás sulykolja továbbra is az ős-500 érzetét: az ülések kicsit közel vannak az ajtókárpitokhoz / B oszlopokhoz. A motor alapjáraton csendes, de a kipufogó mély frekvencián, erősen dohog, hogy hátulról is jöjjön hang, mint a farmotoros dédiben. Szoborként nagyszerű alkotás, de nézzük csak meg menet közben! Városban gurigázva a 100 lóerős 1.4 16V alacsony fordulaton bántóan erőtlen, melyen lehet segíteni a Sport gomb megnyomásával, mely a motor és a kormánymű karakterét élettelibbé, reakciódúsabbá varázsolja – igaz nem nagyon (minek kikapcsolni?). A felépítmény állandóan nyugtalan, mivel a futómű nagyon elfoglalt az úttest minden rezzenésével; ráadásul alulcsillapítottan pattog. A kormányzás és a váltómű a kocsi két legsikerültebb mechanikus része. A hat sebességet pontosan kapcsolgathatjuk, a kormány pedig közvetlen és könnyed. Ha viszont azt hisszük, hogy a mini Fityó szinte helyben meg tud fordulni, csalódunk, mert az 500 bizony tekintélyes kört rajzol egy hátraarc során. Ha erőt veszünk magunkon és kiaknázzuk az 500 képességeit, már kellemesebb az összhang. A futómű stabil, agilis, az ESP kellően későn avatkozik be, a fék kiválóan dolgozik, vészfékezésnél pedig bekapcsolja a vészvillogót is. A motor ilyenkor crescendóban hallatja hangját. A Fiat 500 stílusnyilatkozat. Tényszerűen bizonyos pontokon kifogásolható, de dísztárgynak tökéletes szemcsemege.

Szilvásy Bence

„Csinkvecsentó”, vagy „ötszáz”?

Tulajdonképp ugyanaz, de szerencsére mégsem. Olasz is, lengyel is, hiszen Tychyben gyártják, ahol a futószalag már gőzölög. Abszolút modern Kispolszki, ha úgy tetszik. Sajnos már nem az az alapvető közlekedési eszköz, mint egykoron, de legalább nem is oly drága, mint retro ikon társa, a Mini.

ADATOK

Motor: 1368 cm3 16V DOHC
Legnagyobb teljesítmény: 100 LE 6000/min-nél
Nyomaték: 131 Nm 4250/min-nél
Méretek: 3546×1627×1488 mm
Tengelytáv: 2300 mm
Csomagtér: 185 liter
Legnagyobb sebesség: 182 km/h
Gyorsulás 0-100 km/h: 10.5 sec
Fogyasztás EU: 5.2/6.3/8.2 l/100 km
Tesztautó ára: 3 520 500 Ft
Tesztautó: Fiat Twin ’93