Tinik és a forradalom

Egy tizenéves batyuján egy katicabogár és egy „Bulizásból kiképezve” feliratú kitűző mellett jól megfér még a koronás címer és a lyukas nemzeti színű zászló is. Ez a kisnagylány a 20 százalékhoz tartozik. Azokhoz, akik tudják, hogy mit is ünneplünk október 23-án. S azokhoz, akik miközben Fall Out Boy-t hallgatnak, minden drámázás nélkül büszkék a magyar ’56-ra is.

A fiatalok 80 százalékának viszont egy tavaly nyáron készült felmérés szerint majdhogynem lila gőze sincs arról, hogy mi is történt ebben az időszakban és utána… S kétlem azt is, hogy néhány hónappal később, az 50. évforduló „megünneplése” nyomán tisztult volna a forradalomról alkotott képük. Legalábbis a hivatalos impulzusok bajosan segítették őket ebben. Nemzeti ünnepről beszéltek, miközben „csak” a népet hagyták ki a hivatalos állami megemlékezésből… Hitet tettek a köztársaság értékei mellett, aztán, mint egy rendőrállamban, lövettek, megverették az ünneplésből békésen hazaigyekvő embereket... Erre szokás azt mondani, hogy a hang Jákobé, de a kéz Ézsaué…

Aztán az ’56-tal kapcsolatos tájékozatlanság okai között szokták emlegetni azt is, hogy a történelemtankönyvek nagyon óvatosan és röviden tárgyalják e korszakot. A tananyag az időrendet követi, a gyerekek tizenhét éves korukig nem is tanulnak a forradalomról. Sokszor idő hiányában ki is marad az oktatásból minden, ami 1945 után történt. S ráadásul, amint azt éppen ’56 kapcsán még Pápay Sándortól, a legendás miskolci tudóstanártól halála előtt néhány évvel hallottam „pontosan azt nem írják le a tankönyvekbe, ami a magyarságtudatot fejlesztené. Miközben a szomszéd népeknél a nemzeti tudat fejlesztésére különösen nagy súlyt fektetnek..” S gyorsan tegyük hozzá azt a tényt, hogy miként az egyén, úgy egy nép sem lehet sikeres egészséges önbizalom, önbecsülés nélkül…

S ugyan mit jelenthet ma egy fiatalnak az „aki magyar velünk tart” 56-os jelszó? Mit jelenthet azután, hogy a kettős állampolgárság megadásáról szóló népszavazás idején hazug érveket előszedve igyekeztek a határontúliakat leszeletelni a nemzettestről? (Mostanában kisfalvakban sok embernek az az érzése támad, hogy most éppen ők vannak soron, őket szeletelik le…)

S mit is higgyen egy mai tini például a szabadságról? Azt talán senki nem vitatja, hogy a forradalomban a fiatalok azért a szabadságért harcoltak, ami csakis közösségi, nemzeti létformában teljesedhet ki. Ma viszont olyan szabadságfogalommal tömik a fejünket, mely alternatív életformáról és a nemzeti elkötelezettség feleslegességéről szól.

Szerencsére született néhány olyan alkotás, ami előhozza a mai fiatalokból is az iménti kérdéseket. Nagyjából egy éve, mikor megnéztem Andy Vajna filmjét a forradalomról, teli volt a nézőtér ezzel a korosztállyal. Hiszen a szabadság és a szerelem, e kettő kellett a magyar fiataloknak 1848-ban, 1956-ban, és kell 2007-ben is.