HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESFesztiválÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
aktuális

Túlköltekeztünk, és ez most visszaüt

2008. november 13. (csütörtök) 11:06
 
Az USA-ban már javában tombolt a pénzügyi válság, amikor nálunk szebbnél szebb terveket szőtt a kormány.

A válság azonban minket is elért, nem is akárhogyan. Erről beszélgettünk Bod Péter Ákossal, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökével, tanszékvezető egyetemi tanárral.

- Az USA-ban már vagy egy éve megkezdődött az ingatlanhitelezési válság. Pénzügyi szakemberként gondolta, hogy ekkora vihar lesz belőle?

- A válság mértéke meglepett, de ezzel nem voltam egyedül. Valóban nem hittem, hogy egy esztendő alatt az amerikai pénzügyi rendszer nem képes megemészteni a rossz lakáshitelek dolgát. De ne feledjük, hogy ez csupán egy volt az Amerikát és általában a világot próbára tevő ügyekből: a másik kettő az olajár óriási megugrása és az élelmiszerárak növekedése. Mindkettő önmagában is nagy próbatétel – és tulajdonképpen már jórészt túljutottak rajta – erre pakolódott rá az eredetileg amerikai belső pénzügyi megrázkódtatás.

- A jelenlegi válságot sokan már az 1929-33 közötti nagy gazdasági válsághoz hasonlítják. Ennyire rosszak a kilátások?

- A történelem nem ismétli önmagát; most sok vonatkozásban más a helyzet. Csak egyet mondok: a világgazdaság nemcsak Amerikából és Európából áll. Ázsiában is lassul ugyan a növekedés: Kínában 2009-re csupán 8 százalékos növekedéssel, Indiában 7 százalékossal, Koreában és Thaiföldön 3-4 százalékkal számolnak. Már „csupán” ezek is komoly lendületet mutató adatok. De a szomszédos Szlovákia is kénytelen volt visszavenni a várható ütemből, és „csak” 5 százalékos növekedést vár jövőre. Amerika gyenge év elé néz, Európa egyik fele is, de ez nem világválság. Még csak nem is éri el a mi rendszerváltoztatásunk idején tapasztalt válság mélységét, hiszen 1991-ben a nemzeti jövedelem hazánkban 12, Lengyelországban 7, Csehországban 14 százalékkal esett vissza – és talpon maradtunk.

- Véleménye szerint a jelenlegi, első sorban pénzügyi válság átalakulhat általános gazdasági válsággá?

- Még mindig azt mondom, hogy maga a pénzügyi krízis viszonylag gyorsan fel tud szívódni a világ fejlett felében, ahonnan kiindult. A tőzsdéken a nagy esések után elnyúló pangás jön, vagy – hasonló eséllyel – óvatos, majd lelkes nekilendülés. A bankok pénzügyi könyveit is ki lehet igazítani két év alatt. A leülő reálgazdaságot azonban valóban nehezebb újraindítani. Ha ugyanis a hitel megdrágulása vagy ideiglenes leállása miatt az átlag amerikai (de mondhatnám: az átlag magyar) nem kap autóvásárlási és lakásvételi hitelt, akkor egy-két évet kihúz a meglevő autójával, lakásával. Közben az autógyárak egy része megroppanhat, a beszállítók harmada csődbe mehet, és nehéz lesz újraindulni, az építőiparban szintén nagy veszteségek alakulhatnak ki.

- A nemzetközi szervezetek által az ország rendelkezésére bocsátott hitelkeretről mi a véleménye? Kénytelenek leszünk igénybe venni, s ha igen, ezt miből fizeti majd vissza az ország?

- No, ezzel hazaértünk. Eddig a világ ügyeiről beszélgettünk. A mi helyzetünk sajnos nem szlovéniai típusú, és nem is szlovákiai. Magyarországot már két-három évvel ezelőtt a kibővült Európa beteg emberének tekintették. Gyatra növekedési ütemünk, az összes volt tervgazdaság között legnagyobb – és növekvő tendenciájú – államadósságunk, és a saját gazdaságpolitikai ígéreteit rendre megszegő kormányzat miatt teljes joggal. Ami konkrétan a fizetésképtelenség szélére sodort most minket, az az állam, a bankok, a családok és vállalatok együttes, nagyarányú devizatartozása, amihez nem lenne elég az ország hivatalos devizatartaléka. Az IMF-EU csomag 17 hónapra megadja a pénzpiacoknak a visszafizetés garanciáját. Ha a világ is így látja, akkor nem kell lehívni a készenléti hitelből, és csak a rendelkezésre állási kamatokat kell fizetnie az országnak. Ha azonban továbbra sem bíznak bennünk, akkor ott a hitel – a maga kamataival. Mindezt a költségvetésünk állja, azaz mi, adófizetők. De még nagyobb a gazdasági ütemvesztésből adódó ár: a stagnálásos 2009-ben tovább szakadunk le a sikeresebb (és fegyelmezettebb) szomszédainktól, több lesz a munkanélküli, több cég megy csődbe. Ez az igazi teher; a dollárhitel kamatai erre pakolódnak rá.  

- Mit javasol az átlag magyar számára, akinek van egy kis megtakarítása, hogyan őrizheti meg értékét?

- Elvből nem adok befektetési tanácsot! Mert vagy nem fogadják meg, és akkor minek adjak, vagy megfogadják, és nem jön be – akkor mérgesek rám. Viszont, ha bejön, mindenki dicséri a saját eszét.

Vissza