Kiss Kata zenekar Rockos Toborzó

– A Magyarból jeles című cd-jük első dala a Kossuth Lajos azt üzente… kezdetű népdal rockos feldolgozásában, melyben rapes részlet is van. Mit szólna ehhez Kiss Kata első mestere Barsi Ernő az egykori Kodály-tanítvány?

– Ernő bácsi ragaszkodott a tiszta forráshoz. Persze mint zenepedagógus megértené, hogy keressük az utat, amelyen eljuthatunk a fi atalokhoz. Mi is azt valljuk, amit Kodály Zoltán mondott: „Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen.” A legfőbb célunk, hogy minél több ember számára elérhetővé, hozzáférhetővé tegyük a magyar kultúrát. Nemcsak a magyar népdalokat rockosítjuk, de a saját szerzeményeinket is igyekszünk a magyar népdalok stílusához közelíteni. Nem engedjük el a hagyományt, csak modernebb köntösbe öltöztetjük.

– Annak idején, amikor még a sályi pávakörrel énekelt, gondolta volna, hogy valaha is rockzenészekkel alapít együttest?

– Édesapám hobbizenész volt, gyakran játszottak lakodalmakban, bálokban. Úgy őrzi a családi legendárium, hogy négyéves voltam, amikor először felléptem egy sályi bálban. Felállítottak egy kisszékre és én lelkesen énekeltem. Tréfásan innen szoktuk eredeztetni a pályakezdésemet. De hogy elindultam ezen az úton, abban jelentős szerepe volt a falu szülöttének, Barsi Ernőnek. Tőle tanultam hegedülni, 14 éves koromig jártam hozzá különórákra, és tagja voltam az általa vezetett helyi énekkarnak is. Neki köszönhetem a népzenei alapokat, a magyar hagyományok ismeretét, tiszteletét. Amikor jelentkeztem a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium dráma-irodalom tagozatos osztályába, még csak azt tudtam, hogy valamilyen művészi pálya felé tartok.

– Ének, zene, dráma… Logikus folytatás lett volna a zenés színház!

– Volt egy időszak, amikor úgy képzeltem: zenés színész leszek. Most már tudom, ebben jelentős szerepe volt annak is, hogy akkoriban mutatták be az Elisabeth című musicalt, Kamarás Máté volt a Halál – rajongtunk érte. Az ő példája nyomán indultam volna a színház felé később aztán magam hagytam ott a Gór Nagy Mária Színitanodát. Rá kellett jönnöm, nem az én világom. De arra mindenképpen jó volt a dráma tagozat, hogy felkészültem a nyilvános szereplésre, a színpadi jelenlétre. Komoly művészeti, irodalmi, dramaturgiai ismereteket kaptunk, és az olasz nyelvet is a gimnáziumnak köszönhetem.

– Az olasz nyelv inkább kitérőt sejtet…

– Éppen újabb és újabb lehetőségeket kaptam az olasz nyelvnek köszönhetően. A Szegedi Egyetem magyar szakos hallgatója voltam, amikor az olaszországi Festa della Scuola összművészeti fesztiválra kerestek olyan fi atalokat, akik tudnak olaszul, és valamilyen művészeti ágban képviselhetnék országunkat. Így jutottam ki erre a fesztiválra, ahol a Föld dalával szerepeltem, és fődíjas lettem. Emiatt mentünk be édesapámmal a Duna Tévébe, ott találkoztam először Bikics Tibor zeneszerzővel, aki előbb csak munkatársam lett, majd zenésztársam, később pedig a férjem. Így jött létre a Kiss Kata Zenekar, és amikor visszahívtak Olaszországba, már a tanítványainkkal, a harsányi gyerekkel mentünk a 2013-as fesztiválra, ahol A zene benned van! című oktatási programunkat mutattuk be, és végül az első hely mellett az olasz köztársasági elnök érdeméremmel is kitüntetett bennünket.

– Jó pedagógusként gondolt arra, hogy a Magyarból jeles című kiadványukban ott legyen a dalok zenei alapja is?

– Énekesként találkoztam először ezzel az igénnyel. Korábban egy rendezvényre készült a Magyar vagyok című dalunk, és ezután többen kérték tőlünk a zenekíséretet, hogy az iskolai ünnepségeken együtt énekelhessék a gyerekek. Mi is ezt szeretnénk, hogy minél többen sajátjuknak éreznék: „Magyarnak lenni, igenis jó…”