HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESÉLETMÓDX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
színes

Egy kis megyetörténet (26. rész) – Gvadányi, a jó tollú tábornok

2020. december 29. (kedd) 11:37
 

Rudabánya híres szülötte, Gvadányi Jószef előbb a hadtörténelembe írta be magát, majd az aktív katonai szolgálatot befejezve részt vett az Országgyűlés munkájában, szórakozásból pedig író lett, nem is akármilyen.

Olaszból elmagyarosodott, vitéz főúri családba született 1725-ben a Borsod vármegyében található Rudabányán Gvadányi József. A családi hagyományokat folytatva az iskolái befejezése után katonának állt. Végig harcolta az osztrák örökösödési háborút (meg is sebesült), néhány hétig francia fogságban is volt, de kiváltották és visszatért ezredéhez. A hétéves háborúban is csatázott. Hadik András híres berlini huszárcsínye során az előhadat vezette. Olyan hírnévre tett szert, hogy a poroszok vérdíjat tűztek ki a fejére. Mária Terézia 1758-ban őrnaggyá léptette elő.

A békekötést után több hazai és galíciai helyőrségben szolgált. 1783-ban a nyugdíjazásakor megkapta a generális rangot.

A civil életbe zökkenőmentesen tért vissza, Szakolcán reneszánsz kastélyt épített, majd özvegységét elunva újra nősült. Télen vadászgatott, nyáron Pöstyénbe járt fürdeni, Közben tollat ragadott és elkezdett írni- bár folyékonyan beszélt latinul, németül - magyarul. Leghíresebb műve: Egy falusi nótáriusnak budai utazása, melyet önnön maga abban esett viszontagságaival együtt az elaludt vérű magyar szívek felserkentésére és mulatságára e versekbe foglalt. Szatirikusan megcsipkedte az idegeneket (németeket) majmoló budai és pesti urakat, dámákat.

Veretes magyar sorai mellett a magyar viselet hordását is népszerűsítette. Részt vett Nyitra megye közgyűlésének és az Országgyűlésnek a munkájában. A magyar alkotmányosság elkötelezett híve.

"Víg kedélyű katona volt, jó lelkű magyar úr. Családi hagyományai konzervatív mágnássá avatták, katonai pályája lojális alattvalóvá tette, jezsuita tanárai buzgó katolikussá nevelték... Mint költő a régi magyar poétákat követte" - jellemezte Pintér Jenő irodalomtörténész.

Vallásossága nem zavarta abban, hogy élénk kapcsolatot ápoljon a református írókkal, költőkkel is, sőt magánlevelezésében csípős megjegyzéseket tett a papok gyarlóságaira. Élete vége felé meggyűlt a gondja a cenzúrával. 1801 karácsonya előtt hunyt el.

Manapság kevesen ismerik, akkor is inkább, mint híres huszárt, mint poétát. Szülővárosa, Rudabánya egy szép mellszobrot állított emlékére a református templom előtt.

(Csontos László)

Vissza