4 hét Szabó Sándorral

– Zajlik az olaszliszkai gyilkosság tárgyalása. Ez az ügy is jelképe a mai közállapotoknak. Brutálisabbá vált a világunk?

– A probléma engem személyesen is érint, nem sokkal a gyilkosság után találkoztam a család tagjaival, személyesen is láttam azt a mérhetetlen kínt, fájdalmat, amit ez a brutális gyilkosság okozott. Véleményem szerint, olyan példamutató ítéletet kell hozni, hogy a továbbiakban soha többé ne ismétlődhessen meg hasonló. A társadalom sajnos brutálisabb lett. A bűnözés kezd társadalmi szintet elérni, s politikai színezetet is kap, elég csak a napi korrupciós ügyekre utalni…

– Egyre magasabbak a megélhetési költségek, szegényedünk. Mit lehetne tenni ellene?

– Romlik a lakosság életminősége. Többszörös teher nehezedik a családokra, de ahol igazán szoros a családi kötelék, ott a terhek is megoszlanak. A társadalom különböző módon védekezik: a fiatalok jelentős része külföldre megy a jobb megélhetés reményében, sokan pedig a legnagyobb megszorítással élnek. Egyes csoportok egyre jobban leszakadnak, s a középréteget is magukkal rántják. Becsületes munkát kellene adni az embereknek, szociális piacgazdaságot – ahogy ígérték egykor – és visszaszorítani a bankvilág monopóliumát.

– A köztársasági elnök március 9-re kiírta a népszavazást a vizitdíjról, a kórházi napi díjról és a tandíjról...

– Mind a három nagyon fontos kérdés. El fogok menni – és ezek eltörlését kérve – igennel fogok szavazni! Ez korántsem oldja meg a problémákat, de kimutatja a társadalom elégedetlenségét.

– Az elmúlt hetekben visszatérő téma volt a kormányzati negyed építése. Valóban ilyen fontos kérdés ez most?

– Nem tartom időszerűnek. A választási kampányban olcsóbb államot, kevesebb alkalmazottat ígértek.