„Az emberek egészségére nincs pénz a kasszában”

Összeállításunkban kórházvezetők és betegek mondják el véleményüket a kialakult helyzetről, tapasztalataikról.
 
A kórházvezetők véleménye

Dr. Tiba Sándor, a szikszói II. Rákóczi Ferenc Kórház igazgatója elmondta: a 2010-es finanszírozási évben a teljesítmény volumen korlát (TVK) miatti bevétel kiesésük meghaladja a 36 millió forintot, de ebben nem szerepelnek a járóbeteg ellátás, a labor és a gondozói fix díjak. „A számítás tisztított adatok alapján történt, tehát feltételezzük, hogy maximálisan teljesítjük a kapott TVK-t.” Az igazgató, hosszan, számokkal alátámasztva sorolta azokat az anyagi kieséseket, amelyek a január elsejével életbe lépett jogszabály bevezetése miatt érték az intézményt. Megjegyezte, hogy az ápolási osztályon az adott naptári év első 180 napjára betegenként 5600 Ft/nap a finanszírozás. A 181. naptól ez az összeg 4200 Ft/napra csökken, de ezért az összegért is ugyanolyan ellátást kell biztosítaniuk. Dr. Tiba Sándor hozzátette: tudomása szerint Magyarországon naponta 8000 forintot költ az állam a börtönökben fogva tartottakra!

Dr. Daherr Pierre, az edelényi Koch Róbert Kórház és Rendelőintézet vezetője azzal kezdte, hogy hónapról-hónapra kevesebb pénz érkezik az intézmény számlájára. - A tavaly augusztusihoz képest – havi szinten – közel hárommillió forint ez az összeg, ami nagy veszteség, hiszen kompenzáció nincs. Nyolc éve nem kapunk pénzt a műszerezettség javítására, az ilyen irányú kiadásokat viszont meg kell oldani. Volt arra példa, hogy a betegek önkéntes támogatásaiból tudtuk ezt finanszírozni. Meg kell említenem a dolgozók fizetését, nagyon régen nem tudtuk emelni a béreket. Ennek tudható be, hogy három éve nincs olyan orvos, aki hozzánk pályázna munkahelyért. A beteg persze nem veheti észre a gondokat, mi ha kell, a legdrágább gyógyszerekkel kezeljük őket – mondja az igazgató, aki arra a kérdésre, hogyan lehet még spórolni, azt válaszolja, nem kell lopni felsőbb szinteken.

Dr. Kovács Lajos igazgató főorvos, a mezőkövesdi Mozgásszervi és Rehabilitációs Központ vezetője szerencsésebbnek tartja intézményét. – Ennek az az oka, hogy csak krónikus ágyakkal rendelkezünk és ennek a támogatásához nem nyúltak hozzá a finanszírozási változások során. A bevételünk mintegy tíz százalékát a járóbeteg ellátás teszi ki, aminek a támogatása az elmúlt év során meglehetősen hektikus volt, hol kifizették a teljes összeget, hol visszatartottak belőle harminc százalékot. Ha ettől eltekintek, a fekvőbeteg ellátás finanszírozása meglehetősen kiegyensúlyozott volt, és reménykedünk, ebben az évben sem nyúlnak majd hozzá. Felméréseink azt mutatják, a betegeink elégedettek gyógyító munkánkkal – közölte dr. Kovács Lajos.

Dr. Borzi Márta, a tavaly nehéz helyzetbe került sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház megbízott igazgatója szerint a januárban érkezett „extra finanszírozás” elegendő volt ahhoz, hogy megoldják az adósságok nagyobb részének a törlesztését. „Ennek ellenére a kórház nullszaldós működtetése nem biztosított a jelenlegi finanszírozási viszonyok mellett. Azok a gondok, amelyek minden kórházat sújtanak, minket sem kerülnek el, újratermelődnek mindaddig, amíg a támogatási rendszer nem változik. A törvények miatt adott ágyszámmal és szakmákkal kell működtetni az intézményt, különben elveszíti súlypontiságát, és ezt szeretnénk elkerülni.”


Ahogy a betegek látják

Kissné Fási Nóra – alkalmazott Az egészségügy helyzete katasztrofális, mert a legfontosabbra, az emberek egészségére nincs pénz a „kasszában”. Kevés a szakember, alulfizetettek és túlterheltek a dolgozók. Az orvosok, nővérek, mentősök, betegszállítók elhivatottságának köszönhető, hogy még egyáltalán működik a rendszer. Helyhiány miatt műtétek maradnak el, időpontra előjegyzett betegeket kénytelenek hazaküldeni. Beteg a társadalom, amilyen stresszben élünk, nem csodálkozom!

Liszkayné Kozma Erika – pedagógus: A szikszói kórházban volt egy kisműtétem ezelőtt néhány héttel. Példaértékűen jó az ellátás, a személyzet és a betegek viszonya kifogástalan, sajnálom, hogy csak egynapos operációkat végezhetnek Abaúj kórházában. A nővérek, az orvosok előtt le a kalappal, engem dr. Szabó E. Beáta szülész-nőgyógyász operált, nem tudom szavakba önteni, mennyire hálás vagyok azért a kedvességért, odaadásért, amit felém és betegtársaim felé nyújtott. Megérdemli az elismerést a belgyógyászat stábja is, ha rajtam múlna, visszaállítanám azt az állapotot, amit lerombolt a szocialista kormány a felújított II. Rákóczi Ferenc Kórházban.

Szűcs Zoltánné – alkalmazott: Nem túl régen volt egy operációm, persze ezt megelőzően át kellett esnem a kivizsgálásokon, majd előjegyzésbe vettek. Az előzetes elemzésekkel együtt ez több mint egy hónapot vett igénybe. Nálam nem volt indokolt a korábbi, gyorsabb, vagy azonnali műtét, de meg merem kockáztatni, előfordulnak olyan súlyos esetek, amelyeknél már veszélyes a túl hosszú előjegyzés. Az orvosok, nővérek rendkívül lelkiismeretesek, ám érzékelhető a túlterheltségük, nincs idejük percnyi pihenésre.
 
Nagy Istvánné – nyugdíjas: Miskolcon, a megyei kórház II. Idegosztályán feküdtem a közelmúltban mintegy két hetet. A dr. Csiba Gábor főigazgató főorvos vezetésével működő megyei kórházban nagyon tudnak valamit, ami nem igazán jellemző más betegellátó intézményekre, ez vonatkozik a dr. Valikovics Attila osztályvezető főorvosra és stábjára is. A gyógyító szakemberek, a nővérkék – mondhatni – lesik a betegek gondolatait, nem kell rájuk várni. Én már a másvilágra készültem, ők meggyógyítottak.