„Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája”

Mindannyian emlékezhetünk rá, megyénkben is több iskolára került lakat, sok pedagógus volt kénytelen feladni hivatását. „Az iskolától megfosztott falvak sorsa lassú halódás” – figyelmeztettek akkor és azóta is a szakemberek. Hozzátéve, hogy például Illyés Gyula, Móra Ferenc és Öveges József is tanyasi iskolába jártak, s olyan útravalót hoztak magukkal, amiből másoknak is bőven jutott. Összeállításunkban a közoktatás megyei helyzetét tekintettük át, nem feledkezve meg azokról a tehetséggondozó alapítványokról sem, amelyek segítik a fiatalok képzését, felkészülését.

Álhumanizmus helyett valódi tartalmat

Recseg-ropog a közoktatás, az ősz összevonásról, bezárásról szól már évek óta, az év többi része meg az iskolai erőszakról, pedagógusok ellehetetlenüléséről, pénztelenségről. Milyen is ilyen körülmények közt a jövő nemzedékét tanítani? „Egy korábbi szakszervezeti felmérés szerint a 2002 előtti évtizedekben elveszített illúziók után, az 50 százalékos béremelés hatására, nagyobb kedvet kaptak a tanárok, hiszen felesleges lenne tagadni a hivatástudat mellett a pénzkérdés is fontos. A zöld könyv szerint az induló béreket kezelni kell, hogy kedvet kapjanak a szakmához az emberek. Jelenleg nagyon kontraszelektív a rendszer”- magyarázta Szűcs Tamás, aki megyénk egyik legjobb középiskolájának, a Földes Ferenc Gimnáziumnak a tanára. Az említett béremelés azonban – mint utólag kiderült – csak mézesmadzag volt, mára újra a nemzet napszámosaként dolgozik a tanárok többsége. „Személyes tapasztalatom szerint a tartalékokat élik fel a tanárok, ami a jóléti rendszerváltás kudarca, a miénk pedig, hogy bízva a jövőben elhittük mindezt. Most meg egyik napról a másikra él a kollégáim többsége.”
Szűcs Tamás nem csak a pedagógusok nehéz helyzetét érzékeli, hanem az ágazatét is, mint mondja még 2002-ben az állami normatíva 80 százalékban fedezte, most 50 százalék körül fedezi a tényleges fenntartási költségeket. Ezt nem lehet pusztán a gyermeklétszám csökkenéssel magyarázni, egyszerűen ténykérdés, hogy romlott a finanszírozás. „Amennyiben stratégiai ágazatnak tekintik az oktatást, akkor ennek megfelelő pénzt kellene rá fordítani” – vélekedik. Igaz, erre a magyar történelemben utoljára talán Klebelsberg Kuno minisztersége idején volt példa, sok évtizeddel ezelőtt…
Természetesen a pénzen kívül a szakma is szóba került a jövővel kapcsolatban: „Életszerűbbé kell tenni a szakképzést. Kezdeni kell valamit a halmozottan hátrányos helyzetűek egyre nagyobb tömegeivel. A segélyt feltételhez kötni, esetünkben a gyerekek iskolába járásához. A szép szavakat, mint az integráció és esélyegyenlőség, az álhumanizmus helyett valódi tartalommal kell megtölteni” – fogalmazta meg az oktatáspolitikával kapcsolatos elvárásait Szűcs Tamás.