"…oly vidám az élet…" Tábori tallózó

Minden bizonnyal nem ok nélkül tör ki belőle a szomorúság, de azért tudja jól: sok helyen tényleg a pénzhiány provokál ún. ,,kulcsos gyerekeket”. De az is jellemző, hogy akinek akár csak minimális lehetősége van, ,,kigazdálkodja” azt a pénzt, ami ahhoz szükséges, hogy gyermekét boldogságban és biztonságban tudja. Hiszen a gyerekkori nyári táborok többnyire meghatározó élményt jelentenek életünkben. Ki ne emlékezne szívesen – saját korosztályomból kiindulva - akár egy úttörőtáborra. Ez a ,,fogalom” egyébként a beszélgetések során többször is előkerül, különféle aspektusokból. Egyik sem a rendszert visszasíró, de mindegyik pozitív. Bárki eljuthatott ilyen táborokba, s a ,,rendszeres” kötelező programokon kívül mégis csak szórakoztatóak, tartalmasak voltak a programok… Érdekesség, hogy ma az esti tábortüzeknél nincs a gyerekeknek olyan közös ,,daluk”, mint nekünk volt mondjuk a ,,Mint a mókus”. Nehéz közösen énekelni – említi egy táborvezető…

A cserkészeknek persze nincs ,,éneklési” problémájuk, ők igen csak el vannak látva saját énekeikkel, no, meg népdalkincsünket is jól ismerik. Nem párhuzamot keresünk az úttörőkkel, csak hát mégis a cserkészek voltak az említett mozgalom előtt, és – kisebb méretekben, de – maradtak utána. Egész éves munkájukat táborral zárják: - Mindig természetközelbe megyünk, sokat kirándulunk, hiszen a természet szeretetére is kívánjuk nevelni a gyerekeket – mondja Tóth Elekné Katalin, a Miskolci Görög Katolikus Általános Iskola cserkészeinek vezetője.
- Sok a kicsi, ezért zárt helyen vagyunk, de aki akar, az alhat sátorban is.
A költségeket próbálják a minimumra szorítani – a táborvezetők például társadalmi munkában irányítják a tábori életet. Nagy segítséget jelent számukra a nagyobbak részvétele, akik ,,bábáskodnak” a kicsik felett.
- Keményen dolgoznak, 8-10 gyerekre figyelnek, szervezik a programokat. Komolyan mondom, felnőtt pedagógusnak nincs sokszor olyan módszertani repertoárja, mint néha ezeknek a 13-18 éves gyerekeknek – mondja Katalin, akit mint hatgyermekes családanyát is kérdeztünk, mennyire számít a táborokra gyermekei elhelyezésében?

- A cserkésztáborba jön velem az összes gyerekem, sőt, a párom is. Gyerekeimet csak olyan táborba tudom elengedni, ami nem kerül nagyon sokba, hiszen nem engedhetjük meg, hogy fejenként húszezreket kifizessünk. De nem is igénylik, hiszen én velük tölthetem a nyarat. Ha valamelyikük mégis szeretne valahová elmenni, akkor arra előteremtjük az anyagiakat… De azért ahhoz, hogy jó szívvel elengedjem a gyermekeimet, fontos, hogy ismerjem a tábor vezetőjét, s tudjam, az értékrendje hasonló a miénkhez…

,,Megvesszük” a nyugalmat

A legtöbb szülő nem tud annyi szabadidőt teremteni, amennyi az iskolai szünidő, s jobban örül, ha gyermeke nem otthon unatkozik vagy a tereken ténfereg. Anyagilag is hajlandók áldozni, ha tudják, hogy nem csak biztonságos, de tartalmas időtöltést is biztosíthatnak gyermeküknek, ezért nagy a kereslet a nyári táborok, napközik iránt. S mert nagy a kereslet, nagy a kínálat is – iskolák, művelődési házak, civil szervezetek részéről egyaránt. Az Ökológiai Intézet például hosszú évek óta a Létrás-tetői természetismereti és barlangász táborba hívja a gyerekeket.
- Táborainkban természetesen nem oktatás folyik, hiszen arra ott az iskola. Ám rendkívül sokat tanulhat élvezettel a gyermek, ha figyel - mondja F. Nagy Zsuzsanna, a tábor egyik vezetője. - Az iskolában csak a könyvet bújják, többnyire még pitypangot nézni sem mennek ki az iskolaudvarra (már ha nem beton), az olyan pedagógus pedig rendkívül ritka, aki mondjuk egy védett növény élőhelyére elviszi őket... Pedig fontos lenne, hogy ismerjük a természetet, mert a közömbösség ,,visszaüt".

,,Sajátja” mellett több más nyári elfoglaltságot is javasol Zsuzsa, a bükki kalandtúra napközitől a Bódva-völgyi madarásztáborig. A létrási azonban a táborok között is kuriózum, hiszen ,,infrastruktúra semmi”. - Nincs villany, a vizet messziről hordjuk, a tűzrakáshoz fát kell gyűjteni. A mai fiatalok egy kicsit el vannak tunyulva, itt erősödhetnek. Az első napokon még megy a kirándulásokon a nyavalygás, hogy miért ilyen hosszú, másnapra aztán kiteszik a hátizsákból a nem idevaló otthoni játékokat… Jó az is, hogy az ilyen táborokban ráérezhetnek olyan értékekre, mint például a szolidaritás, a másoknak való segítség, melyek ebben az önző világban nem jellemzőek…

Táborok vagy napközik?

Nem csak táborok, hanem ún. napközik is várják az iskolai szünetüket töltőket, hiszen vannak olyan gyerekek, akik nincsenek felkészülve arra, hogy akár csak egy hétig távol legyenek szüleiktől. A napközibe reggel mennek, délután jönnek – az iskolai ritmushoz hasonlóan.
- Szívesebben veszik a szülők a napköziket – mondja Berzi Mariann, a miskolci Ifjúsági Ház munkatársa. Éppen ezért ők kéthetes napköziket szerveznek – a nyári balatoni táboruk kivételével, ahová elsősorban a ház szakmai csoportjainak tagjait várják egy nagy közös szórakozásra.
- A ZOO-napközink a legnépszerűbb, az a meghirdetés után már egy hét alatt betelik. De kedveltek a lovas programok is. Korábban kicsit visszaesett a kereslet a kézműves napközik iránt, most megint sokan jelentkeztek. De nagyon széles a választék a táncos napközitől az internetesig… Az Ifiház a bázishely, reggel 8-ig várjuk a gyerekeket, akik ide érkeznek vissza délután 4-re. Délelőtt a napközi jellegéhez kötődő ,,szakmai” programok vannak, délután következnek a szabadidős, kulturális programok.
Akadnak olyan szülők is, akik kötetlen munkaidőben dolgoznak, s azt szeretnék, ha gyermekeik is pihenhetnének, nem kellene hajnalban kelni, iskola helyett a napközibe rohanni. Ők is választhatják az Ifiház napközijeit, hiszen személyes megbeszélés alapján esetleg egyenest a helyszínre vihetik gyermekeiket…

Sport – nyáron is

- Minden évben koris és lovastáborba megyek – mondja Szalontai Barbara. - Egy hónapot mindig a jégen töltök: a miskolci Honvéd Havasszépe műkorcsolyaszakosztály versenyzőjeként az egyesület helyi táborán kívül még máshova is megyek korizni – idén Csíkszeredára. Mivel nagyon szeretem a korcsolyázást, ezért nem fárasztó, hogy a vakáció majdnem felét kitöltik az edzőtáborok. Igaz, ugyanolyan kemény munkát követelnek az edzők, mint év közben, de azért a nyári táborok kikapcsolódást is jelentenek… Nyaranta egy hetet a felsőtárkányi lovastáborban is töltök. A táborokban azt is szeretem, hogy nemcsak új ismereteket lehet szerezni, de barátokra is találok.

Nagyszülők nélkül

- Úgy tapasztalom az ismerősök körében is, hogy ma már a nagyszülőkre is kevésbé lehet nyaranta számítani. Mert vagy dolgozni kényszerülnek ők is, vagy pedig olyan idősek, betegek, hogy inkább ők igényelnek gondoskodást… Nélkülük pedig nem könnyű tartalmas programokkal kitölteni a gyermekeknek a szünetet. Egy-két nap szívesen bemennek szüleikkel a munkahelyükre, ha lehet, de a harmadik nap már nem olyan érdekes. Tábort nem tudnék annyit kifizetni, hogy az egész szünetet lefedje. Amikor tud, akkor a lányom vigyáz majd óvodás öccsére. Ha meg nem: szerencsémre most a mi ovink lesz az ,,ügyeletes”, így ha nincs más megoldás, oda viszem a fiamat. Igyekszem majd persze minél többet velük lenni nyáron, de ez csak a szabadságom alatt lehet – mondja Mátó Anita.

Vizsoly vagy az Akropolisz?

- A szülők ott rontják el, hogy elfelejtik, milyen volt gyereknek lenni – magyarázza Daruka Mihály, aki Vizsolyban szervez a gyerekeknek nyári programokat. – Mi a kerti diófán fogócskáztunk, és nagyon jól éreztük magunkat… Úgy gondolom, kisebb gyerekekkel teljesen felesleges Görögországba meg egyéb távoli helyekre utazni. A gyerek már Gyékényesnél megkapja az első nyaklevest, és a hangulat elrontva… Állítom, jobban érzik magukat a boldogkői várban szaladgálva, mint az Akropoliszon nyavalyogva…
A vizsolyi napköziben – ahová a családokat is várják – úgy kezdődik a nap, hogy a táborvezető reggel 7-kor megjelenik futócipőben, s aki akar, vele tart. A futás persze csak apropó az olyan dolgok észrevételéhez, melyek mellett az év közbeni rohanás ,,elsuhan”. Legyen szó állatokról, növényekről, vagy egy kis ,,emberi” beszélgetésről…

D.K.