A felkavart víz hamar letisztul

„Sokszor kérdezik, hogy miért nem szólalok fel a médiában zajló manipulációk ellen, hogy miért nem ítélem el egyik vagy másik szemforgató újságírót, politikust? Hogy miért nem harcolok azzal, amit mindenki rossznak tart?
Természetesen én is látom, hogy nagyon sokszor egy-egy pénzes kisebbség rátelepedik a médiára az úgynevezett demokráciában is, és iszonyatos keverésbe kezd. Látom a rossz szándékot, de én nem féltem tőlük a jövőt, mert gyermekkoromban gyakran láttam, hogy a kis forrás felkavart vize milyen hamar kitisztul, a salak leszáll és a víz kristály tiszta lesz. És ehhez csak türelem kell! Isten úgy teremtette a világot, hogy a hazugság, a szemforgatás halálra van ítélve. A hazugság nehéz, és nehéz fenntartani, ezért előbb-utóbb magától elsüllyed. Ha a forrás vízében a salakkal foglalkozom, azt akaratom ellenére is kavargatom, azzal csak fenntartom az iszapot.

Csodáltam II. János Pál pápát, akit oly sokféle, nagyon kemény támadás ért. Erkölcsileg, anyagilag - sőt fizikailag is - hányszor próbálták megsemmisíteni? Ő azonban soha nem tért le a szeretet, a remény, a bizalom útjáról. Nem más népek, közösségek hibáit emelgette fel, nem ostorozott senkit, hanem ő maga, alázattal leborult egy-egy ország földjére a látogatásai során, megcsókolta szeretettel, és szerényen a maga, és az évezredes Egyháza hibáiért, vétkeiért - bocsánatot kért. Olyan döbbenetes az a kép, ahogyan Egyedül meglátogatja az őt súlyosan megsebző merénylőt, és mint ember az embertársával, négyszemközt elbeszélget vele.

II. János Pál pápa a szeretet és a remény prófétája! Nem vitázott gyűlölettel, és mégis neki volt a leginkább igaza a két világháborút is megélt XX. században. Méltó és igazságos, hogy az egyház őt boldoggá avatja, nyíltan, hangosan kimondja, hogy a nagy pápa útja, a szeretet, az alázat, a jóság útja, járható út. 2o11. május elseje, II. János Pál pápa boldoggá avatásának napja, ezentúl minden őszinte, becsületes munkában hívő ember ünnepe lesz. 2011 május elseje az emberi nem diadalma a gyűlölet, a kapzsiság és a harag felett, az igazság álszent manipulálása felett.

Nagy pápánk példájára azt gondolom, hogy az igazat, a szépet kell nekünk is nagy-nagy alázattal megfogalmaznunk. Egyetlen helyes lépés, bátran, hangosan, újból és újból kimondani azokat az értékeket, melyekben hiszünk, melyek mellett jó leélni ezt az életet, melyet Isten ajándékba adott.

A szeretet végső győzelmébe vetett hittel: Csaba t.”