A hagyományokat az utódok őrzik tovább

- Ön Sárospatakról származik, közgazdászként szép szakmai utat járt be és most a Tokaj Kereskedőház vezérigazgatója. Visszahúzta a szíve?

- Egyetemista koromig Sárospatakon éltem, itt jártam gimnáziumba. Mindig is nagyon erősen kötődtem Tokaj-Hegyaljához, Zemplént tartottam otthonomnak, akár külföld¬ön, akár a fővárosban éltem. Szüleim kisgyermek korom¬tól rendszeresen magukkal vittek a családi szőlőnkbe, amelyet még a nagyapám vásárolt és most én művelek. A hegyaljai embe¬rek tudják, hogy a szőlőt nem lehet csak úgy otthagyni, így vagyok ezzel én is! Évek óta komolyan érdeklődöm a minőségi tokaji borok iránt, képeztem magam, borkóstolókra jártam, kapcsolatokat épí¬tettem a helyi termelőkkel, borászatokkal. Engem ide köt a múlt és a jelen is. Édesanyám ma is Sárospatakon él, és amikor családommal haza jövünk, mindig meg-nyugszom, ha a szőlőtőkék között sétálok, vagy a pincében vagyok. Három gyermekemet is Tokaj-Hegyalja tiszteletére, szeretetére tanítom.

- Miért vállalta el a vezérigazgatói posztot, milyen tervei vannak?

- Amikor a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., mint tulajdonos megkeresett, hogy gazdasági szakembert keresnek a Tokaj Kereskedőház vezetőjének, rövid gondolkodás után igent mondtam. Legfőbb célom, hogy kollégáimmal együtt felvirágoztassuk a Kereskedőházat, ezáltal jövőt biztosítsunk annak a több mint 2000 szőlőtermelőnek, akiktől a termést felvásároljuk. Természetesen fontos, hogy a borvidék legnagyobb borászatánál olyan minőségi borokat készítsünk, amelyek felveszik a versenyt a világ legnevesebb boraival. Mindezt egy gazdaságilag is jól működő állami vállalat keretein belül kell megtennünk, amelyre korábban sajnos nem volt jellemző a racionális gazdálkodás. Üzletfilozófiánk része a környezettudatos és emberközpontú gazdál¬kodás, amellyel megvédjük természeti környezetünket és támogatjuk a borvidéken dol¬gozó emberi közösségeket. Úgy gondolom, őriznünk kell a hagyományainkat, hogy később gyermekeink is tovább tudják adni ezt az örökséget.