A hit pajzsa – szóban és írásban

Olofsson Placid atya kilencvenöt éves, életvidám lelkész, 1939-ben szentelték pappá, ezt követően gimnáziumi tanárként tevékenykedett. 1946. június 5-én letartóztatták, tíz év - Szovjetúnióban - letöltendő szabadságvesztésre ítélték, a kényszermunkák első szakaszában fakitermelésre küldték, majd napos volt a munkatábor barakkjaiban, felelt a láger tisztaságáért, dolgozott varrodában, bútorgyárban. A bencés lelkész úgy gondolta, hogy az ő küldetése a rabok lelki segítése, megpróbált vidámságot csempészni a fogva tartottak hétköznapjai közé. Sokat rajzolt és festett. Alkotásai közül a legnagyobb derültséget a wc-ülőkékre, illetve az ülőkék fedelére felvitt Sztálin és Lenin portrék váltották ki. A rabok őrzői nem ismerték, nem használták a higiénia eme eszközét, legalábbis ebben a formában nem, azt gondolták egyedi kerettel látta el a festővászont helyettesítő fa fedlapot. A két alkotás egy idő után a közösségi terem falát díszítette. A kényszermunkákat, a kínokat, a szenvedéseket négy alaptétellel sikerült túlélnie:

„1. Nem szabad panaszkodni

A szenvedést nem szabad dramatizálni, mert attól mindig gyengébb lesz az ember. Tehát, ha valaki reggeltől estig panaszkodik, reggeltől estig elégedetlenkedik, reggeltől estig siránkozik, az csak gyengébb lesz.

2. Észre kell venni az élet apró örömeit

A szenvedés magától jön, azt senkinek nem kell keresni. Az életben az örömöt kell keresni, az örömöt, az apró örömöt. És nekünk mindenképpen el kellett jutnunk oda, hogy igenis, abban a nyomorúságban, abban a kilátástalanságban is találjunk okot az örömre.

3. Legyen tartásunk, meg kell mutatnunk, hogy különbek vagyunk

Ez a foglyokra vonatkozott. Ha állandóan sajnáljuk magunkat, és azt mondjuk, hogy egyszerűen szörnyűség, igazságtalanság ez az élet, abba csak belepusztulni lehet. Félre kell tenni ezt a fogalompárt, hogy ártatlan és gazember. Egy másik fogalompárt kell elővenni: azt, hogy kicsi és gyönge, meg erős és hatalmas. Akkor, amikor elítéltek bennünket, mi voltunk a kis kukacok, a kis senkik, ők meg: a géppisztolyos erő. Az igazságnak nem kritériuma a géppisztoly, azt nem mondanám, de akkor ez volt a helyzet. Nekünk ebben a szituációban kellett megmutatnunk, hogy mi különbek vagyunk, mint ők. Ez az ember energiáit megnöveli, s erőt ad a túléléshez.

4. Hinnünk kell Istenünkben...

...ami nagyon egyszerű: a hívő embernek sokkalta könnyebb szenvedni, mint a hitetlennek. Ezt mindenki el fogja nekem hinni, s erre ott példák is voltak. Ezt az emberek lassanként elismerték ott. Nekem például valami egészen csodálatos dolog volt, mérhetetlenül sokat jelentett, hogy tudtam gyóntatni és tudtam áldoztatni. Az első két évben még ügyetlenebb voltam, de az utolsó nyolc esztendőben – egy-két éjszakát leszámítva – minden éjszaka miséztem. A fölső priccsen, pucéran, hason fekve, a poloskákat elzavarva, de miséztem, hogy reggel tudjak áldoztatni.”

A felejthetetlen előadást az egykor ugyancsak bencés diák, Dr. Kovács János Borsod-Abaúj-Zemplén Megye főjegyzője köszönte meg hozzátéve, hogy Placid atya saját életét részletesen, a „A hit pajzsa” című könyvében foglalta össze. A kötetet a helyszínen dedikálta az atya a nagyszámú érdeklődőknek.
A templomi események a községházán folytatódtak, itt Szabados Jánosné hímzőművész kiállításának megnyitójára került sor. Köteles László komlóskai polgármester elmondta köszöntőjében, hogy a művésznő – gyermekként - tizenöt évet töltött Komlóskán, édesanyja pedagógus volt, ő szerettette meg vele és három lánytestvérével a kézimunka fortélyait. Négy fiútestvére közül Dr. Keresztes Szilárd püspök köztiszteletnek örvend Komlóskán és gyakran tart szertartást templomukban. Zsóka néni összegyűjtötte a hímzéseket Magyarország tájegységeiről, saját munkáival kiérdemelte az Észak-Magyarországi Kaláris kiváló eredményét, tulajdonképpen a pályamunkákat lehet megcsodálni néhány héten keresztül a településen.

- SfL -