A hokiszerelem egy életre szól

Vannak azonban a fi zikai fájdalomnál nehezebben viselhető pillanatok is. Két hónapja a népkerti pálya jegére fagytak a könnyei, a hollandok elleni vesztes meccs után. Bárhogyan is próbálunk „terelni”, mint a bumeráng visszatér az áprilisi ifj úsági világbajnokság fájó emléke, ahol nem tudtak a mieink felkerülni a divízió I-be.

» Hogyan látod ennyi idő távlatából, miért bukta el a magyar válogatott a döntő csatát a hollandok ellen? Gondolsz még a vb utolsó meccsére, az utolsó pillanatokra?

– Persze, hogy gondolok! A meccs után nem is aludtam egész éjjel. Egyfolytában az motoszkált a fejemben, hogy miért nem sikerült, mit rontottunk el? Arról ábrándoztam, mi lenne, ha most elsők lennénk és nem másodikok. Telt ház volt. A zsinórban lehozott, gólzáporos meccsek után mindenki győzelmet várt tőlünk, de mi nem tudtunk a végjátékban felszabadultan játszani.

» Azt hittem, minden sportoló álma, hogy telt ház előtt játsszon. Miért zavaró a közönség?

– Még nem játszottunk soha ilyen nagy publikum előtt. Furcsa, mert ilyenkor több ezer embernek kell megfelelni. A nézőket ki kell szolgálni. Egy szép cselnek mindenki örül, de ha elrontok valamit, akkor ugyanennyien szidnak is…

» Azt mondják az edzőid, hogy nemcsak szorgalmas vagy, hanem megszállott is.

– Imádom a jégkorongot! Akkor vagyok a legboldogabb, ha nyer a csapat, vagy ha belövök egy döntő gólt. Számomra nagyon jó érzés, hogy sportolhatok.

» Még csak tizenhét éves vagy. Hogy érzed, milyen a helyed a miskolci csapatban?

– Mivel én vagyok a legfi atalabb, nem én vagyok a legfontosabb. Vannak nálam jóval rutinosabb játékosok. Úgy érzem, hogy egy kis szelete vagyok a csapatnak.
Szerintem a többiek is látják rajtam, hogy hajtok, és arra törekszem, hogy minél jobb sorba kerüljek. Az edzőm inkább akkor mond pár jó szót, ha megyek a válogatotthoz. Útravalóul azt szokta mondani: „Lőj sok gólt!”

» Hasznos tanács. Szükséges is ahhoz, hogy elérd a céljaidat, mert úgy tudom, nem szeretnél megállni az utánpótlásválogatottságnál.

– Minden jégkorongos álma az, hogy a felnőtt válogatott tagja legyen. A másik vágyam még, hogy egyszer külföldön hokizhassak. Szeretném egy erősebb bajnokságban is kipróbálni magam. Például Németországban vagy Svédországban.

» El tudsz vonatkoztatni a jégkorongtól? Milyen civil foglalkozást választanál?

– Jégkorongedző szeretnék lenni!

NÉVJEGY:

POPOVICS PATRIK

Született: Miskolc, 1990. március 29.
Klub: Miskolci Jegesmedvék SE
Poszt: center, balszélső
Iskola: Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola