A ködön túl...

Fakóság, fénytelenség kinn, és benn a szívekben.
Feldíszített utcák hideg csillogása nem tükröződik vissza az arcokon.
Hol van az ünnepbe öltözés? Miért épp a „Minden Egész eltörött” verssor jut az eszünkbe”?
Mi ez a zavaró érzés? Nyavalygás? A depressziósok tehetetlensége? Az alaktalan, megfoghatatlan szorongás következménye?! A nemzedékeken átnyúló jövőtlenség félelme?! A vesztesek érzése? Álljunk csak meg itt egy kicsit! Miféle versenyben vagyunk mi vesztesek?! Kik is alkották a szabályokat? Nem azok-e, akik mikor kezdődött a verseny, és a startpisztoly eldördült már rég’ a célba értek?! És győztesnek érezhetjük-e magunkat akkor, ha korrekt módon, szívósságunk által, valamilyen többlettudásunk árán, vagy a még megbocsátható taktikázásunk, másoknak csak „kis” átverése eredményeként, a kulcslyukon való átbújni tudásunk képességével tudtunk megkapaszkodni a felső közép alja környékén?! Győztesnek érezhetjük-e magunkat, ha tudjuk, hogy az ilyeneknek nagyon kell ám vigyázniuk a kocsijukra, a lakásukra a harmadik világban!? Ha tudjuk, hogy csak öntudatos, erős, kultúrájában meg nem rendült népben eredezve lehet erős a mi gyökérzetünk is! És most itt vagyunk a karácsonyi várakozás bénultságában. Vagy ostromában... Tudjuk még, hogy mi is egyáltalán a karácsony!? A szeretet ünnepe? Vagy éppen a kapcsolati tőkénk ápolásának újabb alkalma? És mennyi is ma ennek a „szeretetnek” az árfolyama? Anyunak ötezer a gyereknek meg húsz?! Nem éppen azért nyálkásodik, silányosodik még ez is, mert épp a lényeget veszítjük el?! Azt, hogy a karácsony nem úgy általában és absztrakt módon a szeretet ünnepe, hanem nagyon is konkrétan, Jézus Krisztusnak az istállóban, a szegénységben megszületett Megváltónak a születésnapja. Annak a születésnapja, aki érted és értem jött erre a világra. Aki számára akkor is értékesek vagyunk, ha már mindenki más leírt bennünket. Aki azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett: téged és engem, az utat veszítetteket… Aki visszabillentheti a kizökkent Időt. Akinek betlehemi csillaga ma is, itt, magyar honban is áttörheti a reménytelenség ködét.