A lágerkorra emlékeztek Tiszalökön

A 1500 fős tábor lakóiból 1200-an német nemzetiségűek voltak, a többiek hadifoglyok, akik 1951-ben – a háború befejezése után 6 évvel - kerültek haza a Szovjetunióból, és Pestről egy másik vagonnal egyből itt találták magukat. Az indok, nem voltak megbízhatóak!

A tábor felszámolásának 60. évfordulója alkalmából október 3-án szervezett ünnepi emlékkonferenciát Tiszalök város önkormányzata a Városi Művelődési Házban. A rendezvény díszvendége Wittner Mária országgyűlési képviselő volt.

A meghívottakat Gömze Sándor polgármester üdvözölte. Az előadásokat Dr. Takács Péter nyugalmazott egyetemi tanár, Dr. Bene János a Nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója, illetve Holmár Zoltán múzeum pedagógus tartotta. A téma a kommunista diktatúra tevékenységének, illetve a tiszalöki tábor életének a bemutatása volt.

A program az erőmű mellett – az egykori tábor helyén – felállított emlékműnél folytatódott. Itt Tasnádi Frigyes volt hadifogoly idézte fel a tragikus eseményeket. A gyenge ellátás, a nehéz munkakörülmények és az ÁVO-s keretlegények kegyetlenkedései miatt a tábor lakói nagyon megörültek a miniszterelnök bejelentésének. Azt hitték, hogy rövidesen szabadulnak. De amikor még október elején sem látták ennek reményét, negyedikén este csendes demonstrációt tartottak. A képségbe esett őrszemélyzet belelőtt a tömegbe, aminek az eredménye 5 halott és mintegy 30 sebesült volt. Ezt már nem lehetett eltusolni, vizsgáló bizottság érkezett és rövidesen megnyíltak a tábor kapui. A német nemzetiségűeket átadták Ausztriának, a magyar hadifoglyokat szabadon engedték. A tábort lebontották és igyekeztek kitörölni az emlékét is az emberek fejéből. Ez olyan jól sikerült, hogy a Terror Háza Múzeumban Budapesten meg sem említi ezt a tábort! A képviselőasszony megígérte, hogy ez irányban lépéseket tesz, hogy a továbbiakban ez ne merüljön a feledés homályába.

Az emlékműnél koszorút helyezett el: Tasnádi Frigyes és Kálnay László volt hadifoglyok, Tiszalök város Önkormányzata, a város intézményei és civil szervezetei, a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége BAZ. Megyei Szervezete.

Olga Derka édesapja szenvedéseit az alábbiak szerint foglalta versbe:

Hazatértünk. Mi itt vagyunk,
Végre köztetek.
Szívünk forró kérése árad felétek:
Osszátok meg velünk az életet!
Fáradság, vesződés közös legyen,
s ünnepeljünk együtt – ha jó – az ünnepen.
Tűnik a gyász, gonoszság, oszlik a sötét,
német hon felemeli megtiport gyermekét.
Nem riaszt éhhalál, enyhül a bánatunk,
vágy, remény erőt ád; végre itthon vagyunk!
Jaj, de örömünket mégis bú járja át:
Ki tudja, hol maradt nagyon sok jó barát.
Add, Uram, hogy köszönthessük
egyszer mindnyájukat,
őket, akik közülünk még fájón hiányoznak!

Az utat Zsiga Marcell, Miskolc alpolgármestere támogatta.

Fekete Dénes