A legnagyobb CineFest

A fesztivált minőségi koncertprogram és (most először) filmvásár kísérte, de filmkínálata sem volt még ilyen impozáns: a Kitekintő szekcióban és a nagyjátékfilmes versenyprogramban számos olyan mű szerepelt, amely később moziforgalmazásba is kerül, e darabokat tehát most láthatta először a hazai közönség, a Magyarországot elkerülő filmeket pedig először és utoljára csíphettük el nagyvásznon. A legkiemelkedőbb munkák ősbemutatóját ráadásul több alkalommal a rendezővel való közönségtalálkozó követte, találkozhattunk például a CineFest idei életműdíjasával, Agnieszka Hollanddal (Sötétségben), Peter Stricklanddel (Berberian Sound Studio) és Benh Zeitlinnel (A messzi dél vadjai). A fesztivál 14-én pénteken kezdődött, nyitófilmként Oliver Stone október 6-tól moziban is forgalmazott Vadállatok c. filmjével. Merész választás nyitásnak, de Stone megmentette a napot, hosszú évek után ismét erős filmmel jelentkezett. A nagyjátékfilmeket a Művészetek Háza színháztermében (Nagyterem) vetítették először, ezt követően az Uránia teremben repetázhattunk egy alkalommal, miközben az Uránia és a Béke termekben a dokumentum-, rövid-, kísérleti- és az animációs versenyprogram vetítéseire, valamint különféle workshopokra, konferenciákra ülhettünk be.

A vetítések ingyenesek voltak, a filmek így a lehető legszélesebb közönséghez juthattak el, de némi meglepetésre nem a versenyprogram filmjei vonzották a legtöbb nézőt, hanem a Kitekintő szekció, de különösen a retrospektív CineClassics vetítések, például a felújított Az élet csodaszép, a Casablanca és a zárófilm, az egyik legjobb Bond-moziként számon tartott Őfelsége titkosszolgálatában. A legnagyobb érdeklődésre számot tartó formátum, a nagyjátékfilmek mezőnye nem csak minőségi, de sokszínű is volt, láthattunk Kanadától Iránig számos országból érkező művészmozi- és fesztiválfavorit független drámákat, igényes vígjátékokat, horrort, sci-fit, thrillert. A versenyprogram legnagyobb esélyesének A messzi dél vadjai tűnt, de a 23-án szombaton megrendezett záróprogramon meglepetésre a Nemzetközi Filmklubszövetség díját kapta meg. Először állt föl nemzetközi kritikusi zsűri, a  FIPRESCI-díjat a román Radu Jude Mindenki a Mennybe című alkotása nyerte, a második alkalommal ítélkező nemzetközi ökumenikus zsűri díját pedig az osztrák A szépséged mit sem ér kapta. A zsűri nagydíját, a Miskolc közelében született hollywoodi stúdióalapítóról és producerről, Adolph Zukorról elnevezett díjat megosztva nyerte a dán testépítő-film Játékmackó és a keményvonalas filmrajongók favoritja, a művészhorror Berberian Sound Studio, a fesztivál fődíját, a miskolci születésű Oscar-díjas író-rendezőről elnevezett Pressburger Imre-díjat pedig a litván Eltűnő hullámok vitte el, ugyancsak sokak meglepetésére.

A lebonyolítás hibátlan volt, de innen is lehet még fejlődni, jómagam például hiányoltam a közönségszavazást és az előzetes helyfoglalás lehetőségét. A CineFest ismét alternatívát kínált a fősodrású mozifilmekkel szemben, az illegális letöltések korában disztingvált és közösségi eseményként újradefiniálva a mozizást, egyúttal közös fórumot biztosított a legkiválóbb művészeknek és a nagyközönségnek, ezzel kiváltságban részesítve hazánkat, de különösen Miskolc és környéke lakosságát.

Csiger Ádám