A miskolci diploma

Már megint büszke lehettem arra, hogy szép, okos fiatalokkal vagyok körülvéve. Családom egyik tagja, Orsi, büszkén és csinosan, aufhauerben (gépész-egyenruhában) feszítve a napokban vette át Patkó Gyula rektor úrtól az alapszakos diplomáját. Utána, lélegzetvételnyi időt sem hagyva magának, folytatja tovább tanulmányait, immár mesterszakon, hogy aztán mérnökasszony válhasson belőle. Emlékszem, családunkban mérnöki diplomát elsőként az egyik bátyám kapott. Még ’69-ben, szintén itt, Miskolcon. (Előtte papi és bölcsész végzettségek voltak nálunk szokásban, de innentől fogva, tegyük hozzá: állampárti kényszerből is, hagytuk a bölcsészkedést meg a társadalomtudományokat, s rászoktunk a reáliákra…)

A munkaadók nagyra értékelték a miskolci műszaki végzettséget, s mivel gyakorlatiasabb tudást nyújtott, sokszor szívesebben látták, mint a fővárosban szerezhető mérnöki diplomát. Hatalmas értéket jelen a mai napig is, hogy az egyetemi padból katedrára kerülő tudós tanárok, professzorok nemcsak a megújuló tudományt adták, adják át az újabb és újabb generációknak, hanem az ezen az egyetemen szerzett kultúrát, szemléletmódot is. Ezekbe nem kis mértékben beleszervesültek még a selmeci hagyományok is. Érdemes felidézni: Selmecbányán oktattak a világon elsőként felsőfokú bányászati–kohászati ismereteket! Ez az iskola szolgált példaként a későbbiekben alakult európai műszaki főiskolák létrehozásánál. A Párizsi Műszaki Egyetem például a selmeci laboroktatás alapján szervezte meg a sajátját.

Nos, a selmeci iskola az őse és kiinduló pontja a mai Miskolci Egyetemnek. Ugyanis ezt a Trianon miatt hontalanná váló iskolát költöztették 1920-ban Sopronba, majd 1949-ben a borsodi megyeszékhelyre. Ez az ősiség, tradíció, múlt megőrzendő, imázsba is beépíthető igazi érték, hungarikum. Egyébként nemcsak az egyetemünk rendelkezik ilyen évszázados, európai mértékben is ritka történetiséggel, hanem az a sárospataki főiskolai kar is, melynek egyik legnagyobb mecénása Lorántffy Zsuzsanna, a bibliás fejedelemasszony volt.

A Miskolci Egyetemnek ma is vannak húzó ágazatai. Olajmérnököket például az egész országban csak itt képeznek. Vannak olyan szakok, melyeknél angol nyelvű képzést egyedül itt, és nem a pesti ELTE-n vezettek be! Talán valamennyien ismerünk olyan nagyon jófejű fiatalokat, akik ha itt, a megyeszékhelyen nem lenne egyetem, anyagi okok miatt nem részesülhetnének sehol felsőfokú oktatásban. Sokan nagyon szép karriert futnak be miskolci diplomával a zsebükben.

Miskolcnak és egyetemének a sorsa össze van kötve. Annak, hogy ne jelentéktelenedjen el a város, hogy ne az etnikai váltásról legyen – akár nemzetközileg is – híres, hogy ne az elöregedés váljon rá egyre jellemzőbbé, hogy egyáltalán legyen polgári értelemben véve jövője, éppen az egyetem adja az egyik alapvető garanciáját. És fordítva: az egyetem is csak akkor prosperálhat, ha az ott kiművelt „emberfők” szívesen maradnak a megyeszékhelyen, otthon érezhetik benne magukat.