A múzsa és a múzsák

Máger Ágnes festőművész munkái Abaújtól a Vatikánig és tovább

Máger Ágnes Miskolcon élő festőművész a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett színházi gálaműsor keretében vette át a helyi vállalkozók által alapított Miskolci Múzsa-díjat. A művész munkái eljutottak Németországba, Svájcba, a Vatikánba, Miskolcon kívül a megye távolabbi településeit is gazdagította alkotásaival. Templomi falképeket festett Ináncson, Szendrőben, alkotótábort vezet Gömörszőlősön...

– Festett már szenteket, egyszerű embereket, valkűröket, angyalokat, bohócokat, de hol vannak a múzsák?!

– A görög mitológiából ismert múzsákat ugyan nem festettem, de átvitt értelemben valamennyien ott vannak a képeimen. Sőt, az összes művészeti ágat szimbolizáló Pegazus visszatérő figurám. A múzsán én az ihletőt értem, és ebben az értelemben számomra maga a természet örök múzsa, ahogy a mitológia, a zene, az irodalom, a költészet is. A műfajok összességében gondolkodom, az egyik átmegy a másikba, ahogy az én festményeimnek sincs határa. A keret ellenére maga a kép mutatja a folytatás lehetőségét, az újabb összefüggéseket, kapcsolódási lehetőségeket.

– Az elismerése kapcsán Dobrik István művészettörténész úgy fogalmazott: Máger Ágnes személyében a múzsa kapta meg a Múzsa-díjat. Kik azok az alkotók, akiknek a munkásságát múzsaként befolyásolta, inspirálta?

– A férjem, Végvári Lajos művészettörténész szépírói tevékenységét mindenképpen ösztönözhettem, hiszen egy-egy figurájában rá lehet ismerni az én tulajdonságaimra, gondolataimra. A tudományos munkásságára szintén hatással lehettem. Az európai művészet története című könyvének elejére bekerült az ajánlás: „Zsófi lányomnak és feleségemnek, Máger Ágnes festőművésznek”.

– Ha lenne gömörszőlősi Múzsa-díj, azt is megkaphatná, hiszen 1989 óta vezet ott alkotótábort. Gömörszőlős a legjobban megfestett magyar falu.

– Az eltelt évek alatt körülbelül négyszázan vettek részt a gömörszőlősi táborunkban, és a növendékek közül hatvanan kerültek a pályára. Azt hiszem, nemcsak nekünk fontos, hogy nyaranként ott dolgozhatunk, hanem a falunak is, hiszen már hazajárunk, és a dokumentáláson túl hozzájárulunk az értékek megőrzéséhez.

-pg-