HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESFesztiválÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
aktuális

A paraszt

2012. április 19. (csütörtök) 22:46
(Jeney Edit jegyzete)

Sokszor hallani utcán, villamoson, hogy a „paraszt” kifejezést a „bunkó”, a „tahó” megfelelőjeként használják. Úgy vélem, aki e szokást felveszi, annak többsége soha nem gondolta végig, hogy igazából mit is beszél. Legalábbis abba biztos nem gondolt bele, hogy a paraszti világban az emberek közötti kapcsolatrendszer nagyon is szabályozott volt, mondatni rendkívül precíz, betartott és betartatott illemtannal rendelkezett. S mindemellett csak a józan paraszteszünket kellene elővenni, hogy rájöjjünk: komoly szaktudás, szervezői készség kellett ahhoz, hogy sok jószággal, tíz-ötven-száz hold földdel gazdaságot vezessen valaki. Egyébként még úgy hatvan évvel ezelőtt is a mai Magyarország lakosságának majdnem a fele mezőgazdaságból élt. S ha mindez nem elég, hát kapirgáljuk meg saját családfánkat! Előbb-utóbb (inkább előbb!) találunk a felmenőink között parasztot. Ezért tehát aki parasztoz, az nem csak a magyar népet sérti meg akarva, akaratlanul, hanem annak az önbecsülésével is baj van.

A paraszt szó nem csak foglalkozást, s ehhez kapcsolódó szaktudást jelöl, hanem az érelmében benne van a természet rendje által meghatározott, illetve ehhez illeszkedő életforma, értékrend, műveltség, a „mindennek rendelt ideje van” józansága és szabadsága. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy az Isten, a természet és a közösség hármasságában rendelt ideje és megélési rítusa van a vetésnek, az aratásnak, a munkának, az ünnepnek, a mulatságnak, a házasságnak és a meghalásnak… Talán nem naivitás azt gondolni: a ma embere is ráébred lassan arra, amit a „föld népe” mindig is jól tudott. Arra ugyanis, hogy a föld nem egy olyan termelési eszköz, amit a nagyobb haszon érdekében mihamarabb ki kell szipolyozni, hanem olyan kincs, amit működőképesen kell hátrahagyni a következő nemzedéknek. S jó, ha eszünkbe jut néha, hogy elsősorban a parasztság teremtette, hordozta, örökítette át népi kultúránkat, ez a réteg őrizte meg a legteljesebben szokásrendjébe, hitvilágába, népi imádságaiba, népművészeti formavilágába beleépítve, belerejtve sajátos, többezeréves ősműveltségünket.

A parasztság viszonylagos állandósága, nagy lélekszáma, életmódja, munkája, a belőle kiemelkedő tehetségei, s nem utolsósorban józan szemlélete révén mindig is nemzetünk erőtartalékát, fennmaradásunk zálogát jelentette a történelmünk viharaiban. E komoly nemzeti erő megroppant a II. világháborút követő, szovjet mintára történő erőszakos kollektivizálás során. De még mindig meg tudták termelni a mindennapit, amit magyar cukorgyárakban, malmokban, konzervgyárakban, tejüzemekben dolgoztak fel! A rendszerváltáskor nem is gondoltuk, hogy van lejjebb is…

Muszáj-optimizmusból ma meg-megcsillan a remény… Hiszen a zsebszerződések még nem hatályosak, s nem lett végeláthatatlan, ezer holdakon véltegesen kiszolgáltatott bérmunkássá ez az egykor önállóságára oly büszke réteg! Valamennyiünk érdeke, hogy erőre kapjon a magyar paraszti társadalom maradéka.

Vissza