A Szeretet himnuszától a kisördögökig - Beszélgetés Szabó Sándor református lelkipásztorral

Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Szabó Sándorral, a Miskolc-belvárosi Református Egyházközség lelkipásztorával, de közben muszáj volt beszélnünk a rosszul megválasztott ajándékokról, a figyelmetlenségről, az önzésről, az elszabaduló kisördögökről...

- Kezdjük az alapokkal, a Szeretet himnuszával. Bár Pál apostol nem pontos meghatározást, tudományos definíciót hagyott ránk, nem mondta meg, mi a szeretet, „csak” a tulajdonságait vette sorra: „nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan...” Szabó Sándor számára mit jelent a szó, szeretet?

- Számomra a szeretet valóságától elválaszthatatlan a krisztusi létforma, ezért ha egyetlen szóban kellene meghatároznom a szeretet lényegét, azt mondanám: önfeláldozás. A szeretet nem csupán érzelmi állapot, nem csupán hangulat, hanem egy nagyon hatékony cselekvési mód a krisztusi szeretet kifejezésére. Tehát a szeretnek konkrét formában, konkrét cselekvésben kell megnyilvánulnia.

- Ehhez kellene tudni, mikor cselekszem jól?!

- Ahhoz hogy egy adott pillanatban megtaláljam, meglássam, mivel tehetek jót, szükség van arra a felismerésre, melyet a Szentlélek Isten ad számunkra. Egy hétköznapi – bár ünnepel kapcsolatos – példával érzékeltetve: teljes félreértése az igazi szeretetnek, amikor valaki úgy ad valamit, hogy csak le akarja tudni a tartozását. A karácsonyi ajándékozások félresiklása mutatkozik meg abban is, amikor az ünnep után viszik vissza az emberek a fölösleges, rosszul megválasztott árut az üzletbe. Az igazi ajándék szeretetből, lélekből adatik és személyre szóló. Persze ajándék lehet a másoknak szentelt idő, a közös program vagy az áhítat csendje is. Mindannyiunknak szükségünk van a töltekező szeretetre, ennek igényére és elfogadására. Ha nem csendesedünk el, ebben a zajban nem halljuk meg a hozzánk érkező isteni hangot. Pedig rászorulunk az útmutatásra. Kritikus állapotban van a társadalmunk. Éppen tegnap beszélgettem egy pszichológussal, és ő mesélte, hogy az ünnep kapcsán az egyik betege azt mondta: ilyenkor megszületik a Kisjézus, de elszabadulnak a kisördögök is. Ezen talán mosolygunk, pedig szomorú tény, hogy a karácsonyi időszakban romlik a depressziós betegek állapota, megszaporodnak az öngyilkossági kísérletek, fellángolnak a családi sérelmek, viták, veszekedések. Ebben az elanyagiasodott világban nagyon sok bajt okoz a pénz is, ha nem tudjuk megkülönböztetni a valódi értéktől.

- Nagy kísértő lehet a pénz, de a családi veszekedések oka gyakrabban a pénztelenség.

- A szeretet kötelessége, hogy a pénztelenséget is tudja pótolni. Ha szeretünk, tudnunk kell adni is. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egy szülött fiát adta” – mondja az Evangélium, mert nemcsak az önfeláldozás, az adni tudás is benne foglaltatik az igazi szeretet lényegében. Szeretet nélkül nem élhet az ember. Visszatérve a Szeretet himnuszára: „szeretet nélkül mit sem érek”, semmi vagyok. Az ember lételeme a szeretet.

- De hogy lesz ebből segítség a valóban mély szegénységben élőknek?

- Vannak forrásai a szeretetnek, amelyek belülről mozgatják meg a társadalmat, az egyházakat, a civil szervezeteket. Nem biztos, hogy mindenki pénzt tud adni, de valamilyen segítséget biztosan. A mi gyülekezetünkben „100 család – 100 csomag” címmel hirdettünk egy akciót, mindenki annyit segít, amennyit tud, tartós élelmiszerrel töltjük meg a csomagokat, és a legjobban rászorulóknak adjuk át.

- Nehéz kérdés az is, hogy megtaláljuk-e azokat, akik leginkább rászorulnak a segítségre?

- A bibliai megfogalmazás szerint: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” Sokan maguk jelentkeznek a segítségért. A legnehezebb azokat megtalálnunk, akik szemérmesen hallgatnak, vagy olyan mély depresszióban vannak, hogy magukra zárják az ajtót, és végig sírják az ünnepet. Pedig nagyon gyakran elég lenne csak rányitni a szomszédra az ajtót, megkérdezni: hogy van? De olyan izoláltságban él a magyar társadalom, hogy nagyon sok embernek még karácsonykor sem nyílik meg a szíve a mások bajára.

- Mondván elég nekem a magam baja is…

- Ez is csak egy önző álláspont. Az önsajnálat ugyanilyen tévútra vezethet, mint az önteltség. Mindezek legyőzésében nagy jelentősége van a közösségeknek, a családoknak, a baráti körnek, az egyháznak. A közösségformálásban pedig a legnagyobb szerepe annak a lelki többletnek van, amely a hit által akkumulálódik az emberben.

- Végül visszaértünk a kiindulásnak választott Szeretet himnuszához.

- Most megmarad a hit, remény, szeretet. Ez a három...” Mindennek az alapja a hit, de vannak láthatatlan dolgok, melyeket csak a reménység által tudunk megragadni, és konkréttá a szeretetben válik, a szeretetben ölt testet. A karácsony a testet öltés ünnepe. A láthatatlan és örökkévaló Isten emberi testben jön hozzánk. A legszegényebb és a legkiszolgáltatottabb alakban érkezik a Földre. Szegény környezetbe születik, rá van utalva mások segítségére. Gyermekként jön, aki magatehetetlen, gondoskodásra szorul. De családba születik, ahol megkapja a létszükségletnek számító szeretetet, biztonságot. Születésének hírére elindulnak hozzá a pásztorok, ajándékot visznek neki a napkeleti bölcsek. Nekünk is Istenkereső emberré kell válnunk.

-pg-