ÁFÁZNAK

Július elsejétől újabb megszorítás következik, a Bajnai-féle csomag részeként 20 százalékról 25-re emelik a szegények adójának is nevezhető áfát. A pékáru meg a tej, tejtermékek áfáját csökkentik 2 százalékkal, de azt valószínűleg meg sem érezzük, mert minden bizonnyal „lenyelik” a kereskedők, úgymond veszteségük kompenzálásaként. S nincs túl sok okunk annak sem örülni, hogy valamicskét kevesebb lesz a távhő meg a gáz áfája, hisz közben fokozatosan csökkentik, majd 2011-től teljesen meg akarják szüntetni ezen szolgáltatások ártámogatását. S ezt bizony a legrászorultabbak nagyon megérzik majd.

S hogy mindezt kibírjuk? Persze, hogy kibírjuk: összekapaszkodunk, egymást segítjük, néha csereügyletekkel, máskor kalákamunkával, ügyes húzásokkal, esetenként ügyeskedésekkel… Nem bénulunk le, hanem talpon maradunk. Már csak azért is…

Egyébként nem is panaszként hánytorgatom én fel, hisz mindezt el is fogadnám, ha azt tudnám, hogy a megszorítások építkezést, fejlődést, jövőt, éspedig a mi meg a mi gyermekeink jövőjét szolgálják. De a további elszegényítés, a fizetőképes kereslet összeomlása, az egyre kínzóbb létbizonytalanság, a kiskereskedelem, az építőipar, a mezőgazdaság tönkremenetele, a munkakultúra elvesztése, az állam látványos kivonulása az oktatásból, az egészségügyből, a kultúrából, a kutatásból inkább az ellenkező irányba löki az országot. Bogár László közgazdász professzor könyvcímét kölcsön véve: Magyarország fölszámolása folyik…

Ha egyénileg, családilag adósodtam volna el, tisztában lennék azzal, hogy fizetnem kell, illetve megállapodásra kell jutnom a kölcsönt adóval. Az viszont már sértene, s úgy érezném, hogy a személyes szabadságomat korlátozzák, ha akitől a pénzt kaptam, naponta belenézne a fazekamba, s megszabná, hogy kizárólag köménymagos levest főzhetek meg nudlit. Betegség esetén meg a szükséges antibiotikumnak csak a felét szedhetem be, s esetleg még arra hivatkozván, hogy túl sok áramot fogyasztok, megtiltaná annak a számítógépnek (vagyis a munkaeszközömnek) a használatát, amivel most is írom a jegyzetemet…

Nos, valami ilyesmi történik most a hazánkkal. A Bajnai-kormány részletekbe menő megállapodást kötött az EU-val a maradék hitelkeret lehívása érdekében. Többek között azt adta írásba, hogy bevezeti a vagyonadót, hogy 40 milliárdot kivon a tömegközlekedésből, hogy eltörli a közfszérában a 13. havi fizetést, hogy mérsékli a társadalombiztosítási hozzájárulást, vagyis ellehetetleníti a szolidaritás elvén működő egészségügyet…  

S tette mindezt azért, hogy a még lehetséges 9 hónapig hatalmon maradhasson. És, hogy mire akarják használni a maradék időt, nem nehéz kitalálni… Június 7-e óta ugyanis már a csodában sem bízhatnak. És hiába aknázzák alá a következő kormánynak a terepet, az EU-választás azt is megüzente, hogy a 2010-ben hatalomra kerülő kormány alternatívája már nem az MSZP lesz…