Árvay borai aratnak az USA-ban

Pár méteren belül évszázadokkal pörgethetjük vissza az időt. A pincében korszerű borászatot találunk, amely bárhol a világon megállná a helyét. Az évszázados járatban pedig fahordókban pihen az értékesítésre váró nedű.

Egy dinasztia kezdete

Természetesen saját palackozóval is rendelkezik a cég. Elég egy gombnyomás, s már indul is a gyártósor… Ha az égi borospincéből letekintene Szepsy Laczkó Máté – a tokaji aszúkészítés atyja és első leírója –, elégedetten csettintene Árvay János pincéjét látva. Azt hihetnénk, hogy francia, spanyol, olasz vagy német kollégáihoz hasonlóan Árvay János is az anyatejjel szívta magába a borászat tudományát, örökölte az ősök borkészítési titkait. Ez azonban nincs így. „Az ideális valóban az, ha beleszületik az ember. Magyarországon azonban 1945-töt követően nagy törés következett. Egészen 1988-ig csupán negyed hektár szőlő lehetett magántulajdonban. Ennyiből nem lehetett megélni, s a gazdák vagy beálltak az állami gazdaságba, vagy mással kezdtek el foglalkozni” – magyarázza a magyar borászdinasztiák megszakadásának okát Árvay János. Az ő családja is régi hegyaljai, 1751-ben anyakönyvezték először Tállyán. A felmenők között találunk a statisztikustól a harangozóig sokféle foglalkozásút, csak egyet nem: borászt.

Vissza a világpiacra

„Véletlenül kerültem a tokaji szakközépiskolába Rátkáról, az utolsó szőlőtermelő, borkezelő osztályba” – meséli a kezdetekről. Az iskola után aztán a termelést akkor a kezében tartó borkombináthoz vezetett az útja. „Hegyalja akkoriban gyakorlatilag elszakadt a borvilágpiac kereslet–kínálati folyamataitól. Voltak idők, amikor nem tudtunk annyit termelni, amennyit el ne adtunk volna, pedig 12 ezer hektáron termett szőlő. Azt hittük a kombinátnál, hogy a világ legjobb borát készítjük” – eleveníti fel a szocialista időket, amikor a minőség helyett a mennyiség számított. Ezek után viszont igen fájdalmas volt a visszatérés… A borvilágpiac mottója ugyanis: „hihetetlen terméskorlátozással lehet kiváló minőségű bort előállítani. ”A következmény: Hegyalján rohamosan csökkenni kezdett a termőterület. „Jó iskola volt – így visszanézve. A franciák hozták saját termelési kultúrájukat” – eleveníti fel a Disznókő Szőlőbirtoknál eltöltött éveket Árvay János, aki egyébként már a kombinátos időkben is bérelt egy kis szőlőt. Aztán ’98-ban 6 hektárnál járt, 2000-től pedig a családi céget vezeti, amelyben a baráti társaság pénze is benne van. Jelenleg 130 hektárnál járnak, amiből 85 hektár a termő szőlő. „Itt most meg is állunk! Ez az az üzemméret, ami átlátható, bár így is 7 község 27 dűlőjében vannak a birtokaink, s előfordul, hogy egy dűlőn belül is háromféle kőzet található. Erre azért kell ügyelnünk, mert a talaj karaktere visszaköszön a borban."

Aranyos nedűk

A minőség határt szab a mennyiségnek. Évente mintegy 150 ezer üveggel palackoznak, és van is mire büszkének lenni. A pincészet legnemesebb, 2000-res 6 puttonyos aszúja például az USA-ban dupla aranyat nyert, Japánban pedig a legjobb desszertborként nagy aranyat kapott. De szívesen újít is Árvay János. Különleges, háziasított édes bora, a sweet love arat az USA-ban. A borász alapelve: ápolni a hagyományokat és újítani, csak így lehet versenyben maradni a világpiacon.

Vinum regum, rex vinorum

Valóban büszkék lehetünk a tokajira, amelyet méltán tartanak számon a világ legjobb borai közt. Közismert a történet, amely szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelem szövetségesének, a Napkirálynak tokaji aszút küldött ajándékba, s a francia uralkodó mikor megízlelte lelkesen kijelentette: „Vinum regum, rex vinorum” – vagyis a királyok bora, a borok királya! Kevesebben tudják, de Nagy Péternek, minden oroszok cárjának is ez volt a kedvenc itala. A szentpétervári udvarban külön tokaji pince volt. De a lengyel főurak, királyok is nagy mennyiségben fogyasztották az aszút, amelyet szekereken szállítottak a Hernád-völgyi borúton Krakkóig.