Az erőszak csapdájában

A sajóbábonyiak pedig – akik szintén saját bőrükön tapasztalják a félelmet, a bizonytalanságot – a halálbüntetés visszaállítása mellett állnak ki. Körképünk egyfajta helyzetbemutatás, amelyből kiderül, az önkormányzatok igyekeznek saját erőből megoldást találni a problémára, ám a gond összetettebb: kormányzati intézkedést követelne...!

Szalonna, Gadna, Kenézlő

Fél éven belül megyénk három községében gyilkoltak meg idős embereket saját otthonukban. Az elkövetéssel gyanúsított, egyébként fiatal személyek minden esetben kézre kerültek. Ez azonban mit sem csökkenti a rokonok fájdalmát, a környéken élők félelmét.

Szalonnán, november elején egy 93 éves idős aszszonyt talált holtan otthonában a szomszédja. A rendőrség hosszas nyomozást követően a községben élő, speciális iskolába járó 15 éves fiút gyanúsítja, aki szabadlábon (!) védekezhet. Néhány hétre rá, november végén, a Gadnán élő 88 éves idős asszonyra – a nyomozás jelenlegi állása szerint – éjjel egy 21 éves, helybéli férfi rátörte az ajtót, majd különös brutalitással, végzett áldozatával. A legfrissebb gyilkosság húsvéthétfőn, Kenézlőn történt, ahol az előre kiszemelt 78 éves asszonyra rátörték az ajtót, majd bántalmazták, kirabolták. Az áldozat belehalt a sérülésekbe. A rablók mosógépet, gázpalackot és pár tízezer forintot vittek el. A rendőrség egy-egy 18 és 23 éves férfit gyanúsít a tett elkövetésével. A három, idősek sérelmére elkövetett gyilkosság felzaklatta a községek hangulatát. „Megnyugodni látszanak a kedélyek. Napi 24 órás figyelőszolgálatot vezettünk be a községben, az önkormányzat égisze alatt. A szolgálatosoknak nincs intézkedési jogkörük. Feladatuk, hogy figyeljenek, s ha valamit észlelnek, akkor jelezzék. Ezen túlmenően, ha a testület megszavazza, őrző-védő céget bízunk meg a járőrözéssel” – ismertette a közbiztonság javítására tett szalonnai törekvéseket Hankó Gyula
polgármester. A községben ennek ellenére még tapintható a félelem, amit a helyszínen járva személyesen is tapasztaltunk. Az emberek beszélni se nagyon
mernek, mert félnek...
„Kenézlőn béke, nyugalom van” – jelentette ki határozottan Hunyadi Tibor polgármester. A községben két körzeti megbízott lát el szolgálatot, s most alapítottak polgárőrséget is. A polgármester megítélése szerint náluk jó a viszony a már két-három generáció óta velük élő kisebbséggel, csak az idegenekkel van baj...
A legbrutálisabb gyilkosság Gadnán történt, s itt a legnagyobb a békétlenség is. Szerettük volna megkérdezni Lakatos Dezső, néhány hete választott polgármestert arról, hogyan szeretné javítani a közbiztonságot, lecsillapítani a kedélyeket, azonban válasz helyett csupán annyit üzent az egyik hivatalnokkal: nem kíván nyilatkozni.

„Segítség! Zsivány van!”

„Segítség! Zsivány van!” – kiabálta az álmából felvert 91 éves Emma néni az ablakon kiugrott betörő után. Azóta is minden ajtót – még a szobák köztit is – kulcsra zár szemerei lakásában, pedig a községi riasztórendszert is bekötötték hozzá. „Előbb az egyik szomszédhoz törtek be októberben, aztán egy hét múlva hozzám. Éjjel felébredtem a motozás zajára, felkeltem és nagyot kiáltottam: ki van itt? Erre valaki kiugrott az ablakon és elszaladt. A lepedők közé tett borítékot azért megtalálta a szekrényben, és elvitte a benne lévő 10 ezer forintom” – magyarázta a 35 éve özvegyen élő Dobos Jánosné, Emma néni, akinek három gyereke Miskolcon él. Később meglett a betörő is. „Állami gondozott gyerek, sosem volt nálam. Honnan tudta a járást?” – morfondírozik az idős asszony, aki minden ajtót gondosan kulcsra zár, s éjjel is az ágya mellett tartja a riasztót, amit a polgármesteri hivataltól kapott. Szerencsére még egyszer sem kellett megnyomnia. Így van ezzel Matyi Sándorné (83) is. Biztonságérzetet ad az időseknek jelzőrendszer.

Farkas Ferenc polgármestertől megtudtuk, hogy a Cserehát program keretében, pályázati támogatással valósították meg a községben a riasztórendszer kiépítését, amelyet 17 idős, egyedül élő személy lakásába szereltek be. A lényege, hogy a füstérzékelőtől a segélyhívásig minden esetben riasztja a diszpécsert, miközben megszólal az épületre szerelt sziréna is. Szerencsére eddig – néhány vakriasztást leszámítva – valós segítségnyújtásra nem volt szükség.
„A közbiztonság viszonylag jó nálunk, két betörést leszámítva nem történt mostanában említésre méltó esemény. Meggyőződésünk, hogy a riasztórendszernek visszatartó ereje is van” – vélekedik a polgármester. Azonban tisztában van vele, a társadalmi problémát az önkormányzat nem képes megoldani.

A bábonyi petíció

A sajóbábonyiaknak elegük van, nem akarnak tovább félelemben élni. A lakossági petíciót követően az önkormányzat a közbiztonság helyreállítása érdekében levélben fordult az Országgyűlés elnökéhez, amelyben többek közt a halálbüntetés visszaállítását javasolták. A házelnök ezt elvetette, de a problémáról tárgyalnak.

Az előzmények megértéséhez tudni kell, hogy Sajóbábonyban két éve nyakon szúrtak egy, a légynek sem ártó 75 éves férfit saját lakásában, s nem ez volt az egyetlen gyilkosság a nagyközségben. Ráadásul a növények érésének idején mindennaposak a kerti dézsmálások. A nyomok pedig gyakorlatilag mindig egyetlen irányba mutatnak… A becsületes lakosok megunták a félelmet, és 864-en látták el kézjegyükkel a tűrhetetlen (köz)állapotok megszüntetését kérő petíciót. Az önkormányzat is érzékelte a növekvő feszültséget, s megfogalmazták az elhíresült levelet, amelyben a halálbüntetés visszaállítását kérték a Magyar Köztársaság Országgyűlésétől. Az ellenzők mindig azzal kezdik, hogy ez lehetetlen, ugyanis hazánk szerződésben kötelezte magát a legsúlyosabb büntetés kirovásának mellőzésére.

„Azért éltünk ezzel a javaslattal, mert úgy véljük, a szerződések felmondhatók. Ebből nem keletkezne gazdasági hátránya az országnak” – állítja Török Barna, Sajóbábony jegyzője. „Nagyobb lenne a közbiztonság” – vélekedik. „Szigorú jogszabályokat kértünk, amelyek visszatartják az embereket a bűncselekmények elkövetésétől. Szili Katalin házelnök válaszában a halálbüntetéstől elhatárolódott a nemzetközi szerződésekre hivatkozva. A többi hét ponttal kapcsolatban azonban felkérte a szakbizottságot a probléma megvitatására. Meg is hallgattak minket a polgármester úrral. Úgy gondolom, van foganatja a levélnek, legalább megérezték, hogy a képviselő-testület milyen mélységben foglalkozik a település közbiztonságával” – vélekedett Török Barna.

Az utolsó stáció

„Szerintem is van visszatartó, elrettentő ereje a halálbüntetésnek. Az utolsó érv az élet elvétele, de nem vagyok benne biztos, hogy célravezető” – vélekedik dr. Simon János szociológus.

Állítása alátámasztására a statisztikát hívta segítségül: „Az USA azon tagállamaiban, ahol van halálbüntetés, sokkal jobban meggondolják a bűnözők, mit tesznek. Általában az agresszió alacsonyabb szintjén megállnak, vagyis működik az önkontroll, nem veszik el az életet, nem válnak gyilkossá, mert tudják, ez mivel jár(hat)” – állítja a neves szakember. Megemlítette azt is, hogy egyes, első sorban arab országokban nyilvános kivégzések is vannak, de az USA-ban is akad olyan hely, ahol nyomon követhető az aktus. A rendőrség háza táján is van mit seperni, egyetlen tényt említett ennek illusztrálására: amíg Budapesten vagy 3000 rendőr áll szolgálatban, addig például Olaszliszkán egy sem, s úgy néz ki, ez így is marad...
„A közbiztonság javítása komplex probléma. Fontos a bűnmegelőzés, az oktatás és a munkahelyteremtés szerepe. Ezek az elsődleges, halaszthatatlan teendők” – mondja a szociológus.

Betervezik a költségvetésbe?

Elég volt, nem tűrhetjük tovább a brutalitást – fogalmazta meg Pelczné dr. Gáll Ildikó, országgyűlési képviselő és Gergely Zsolt, a megyei közgyűlés alelnöke a gadnai gyilkosságot követően egy sajtótájékoztatón. A közbiztonság-javító intézkedéseket szorgalmazó képviselőt akkor két miniszter is támogatásáról biztosította. Történt valami azóta? – kérdeztük Pelczné dr. Gáll Ildikót. „A szociális és munkaügyi miniszter támogatását élvezzük, fontosnak tartja ezt a kérdést, de kiderült, sajnos nincs rá költségvetési forrás. Ezért az önkormányzati és területfejlesztési miniszterhez fordultunk, a miniszter akkor támogatta a kezdeményezést, de utólag kiderült, itt sincs forrás… Most pedig a kormánynak, mint szokták mondani, kisebb gondja is nagyobb ennél” – mondta a képviselő. Vagyis kiderült, hogy a szép szavak mögé nem tettek pénzt. Végül annyiban maradtak, hogy a 2009-es költségvetésbe „beállítják” ezt a kiadást. „Az élet, szeretteink biztonságban tudása a legfontosabb, éppen ezért tájékoztattam a gondról – amely a leginkább a Csereháton jelentkezik – a kabinetet is” – jegyezte meg Pelczné, és megígérte, hogy továbbra is napirenden tartja a témát. Hozzátette, nemcsak rendészeti, hanem foglalkoztatási, oktatási problémáról van szó, ezért az intézkedéseknek ki kell terjedni ezekre a területekre is.