Bank(k)árelhárítás

Egy ismerősömet felhívta a számlavezető bankjának munkatársa, és mint régi, megbízható ügyfelének 740 000 Ft hitelt ajánlott fel, 34,4 százalékos THM-mel (teljes hiteldíj mutatóval). Sőt – mondta biztatásképp a bank alkalmazottja –, ha két hónapon belül megkötik a szerződést, akár 3 százalék kedvezményt is tud neki biztosítani. Ez az ajánlat egy kicsit kiverte a „megbízható kedves ügyfélnél” a biztosítékot, ugyanis az ő pénzét a bank ennél szinte összehasonlíthatatlanul kevesebb (4,5 százalékos) kamatozással használja. Aztán bekapcsolom a tévét, ahol éppen arról szól a reklám, hogy nagyon egyszerűen kielégíthetem titkos álmaimat, vágyaimat, utazási igényeimet. Azt sugallva, hogy csupán attól függ minden: melyik banknál vezetem a számlámat…

Ilyen hitelkonstrukcióval és reklámmal próbálják a bankszektor iránti bizalmat visszanyerni?! Véleményem szerint az össznépi, állami, önkormányzati eladósodás, eladósítás után nagy szerencse, hogy bizalmatlanabbak vagyunk, és remélhetőleg nem dőlünk már be látszat érveknek. Talán a hazai bankok már kevésbé tudnak azokra az ügyfelekre is utazni, akiknek a figyelmét például a hitelkártya-szerződés megkötése alkalmával elfelejtették felhívni arra, hogy a visszafizetés kamatmentes periódusa után 40 százalékos a kamat! Talán arra is odafigyelünk már, hogy melyik bank tartja be a pénzügyi szolgáltatók számára kidolgozott magatartási kódexet, s elvisszük a lakossági folyószámlánkat attól a banktól, amelyik az infláció feletti mértékben növelte az ehhez kapcsolódó díjtételeket most, júliusban.

Bizony jó, ha nem felejtjük el azt a pénzügyi sokkot, ami a magánembereket is érte, és félünk eladósodni. Hirtelen ötlettől vezérelve, valaki ügyesen felépített rábeszélésének engedve soha ne vegyünk fel hitelt. Az első, amit át kell gondolnunk, hogy biztosan szükségünk van-e az adott kölcsönre. Az egyik jó nevű matematikus, pénzügyi tanácsadó egyenesen így ír: „A hitelkártyát, a folyószámla-kölcsönt, a gyorskölcsönt, a szabad felhasználású hitelt, az áruhitelt el kell felejteni. Ezek aránytalanul magas kamatozásúak és csak a bankok pénzét gyarapítják. A lakáskölcsön egy kényszermegoldás. Igaz, sokba kerül, de ha a lakásbérlés is drága, akkor megfontolandó.”

És nem csak azt a régi igazságot kell újra tanulnunk, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér, hanem kiszolgáltatottságunk csökkentésére meg kell szereznünk a szükséges pénzügyi ismereteket is! Ideje lenne ennek tanítását már az általános iskolákban is elkezdeni.