Béke, Hit, Remény, Szeretet

Advent első vasárnapján a község új Piacterén találkoztak a helyi ünneplők. Baracskai László polgármester – mielőtt meggyújtotta az első gyertyát – megjegyezte beszédében, hogy Advent első napja egyben a keresztény egyházi év kezdete, Adventkor nem csak a Jézus születése előtti várakozásról emlékezünk meg, de várjuk az Úr eljövetelét saját életükben is. Advent arra tanít, hogy keresztény életvitelünkkel minél közelebb kerüljünk Istenhez, Jézus tanításához, továbbá várjuk Jézus Krisztus második eljövetelét. Kovácsné Drozda Aranka a Könyves Kálmán Művelődési Ház és Könyvtár intézményvezetője a jelképről, az adventi koszorúról illetve a gyertyáiról, valamint az ünnepkör vasárnapjainak angyalairól beszélt. - Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt – mondta az intézményvezető az első vasárnap kapcsán, majd egy kis történetet adott elő a gyertyákról - hozzátéve, hogy az angyalok cselekedete a következő láng fellobbanásakor folytatódik.

A négy gyertya

„Négy gyertya égett az adventi koszorún. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első: ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második gyertya azt mondta: ÉN VAGYOK A HIT! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem... A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel kialudt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott: -de hát mi történt?! Hiszen nektek égnetek kellene mindörökké! Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: - Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. ÉN VAGYOK A REMÉNY! A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát és lángjával új életre keltette a többit... a négy lángot: a Békéét, a Hitét, a Reményét és a Szeretetét őrizni kell mindörökre!”
Az esemény hangulatát színesítette Leskó Imre okleveles szőlész-borász ünnephez kötődő szavalata, valamint az a kiállítás, amelynek megnyitója a 6Puttonyos Borfalu Galériájában bonyolódott. A tárlat Nagy Zsolt festőművész, -előadóművész, -tanár, a 8Kor Színház művészének munkáiba enged betekintést.

- SfL -