HÍREKPORTRÉTÁRSALGÓAKTUÁLISFÓKUSZBANEGYHÁZVENDÉGSÉGBENSZUBJEKTÍVSZÍNESFesztiválÉLETMÓDAdatvédelemX
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ONLINE KIADVÁNYA
aktuális

Békemenet

2012. január 26. (csütörtök) 13:41
(Jeney Edit jegyzete)

A közelmúltban az Európai Parlament Magyarországról szóló vitájából megtudtuk, hogy nálunk bizony „szőnyegbombázás érte a jogállamiságot” (Bokros Lajos), és hogy „félnek a zsidók, a hajléktalanok meg az értelmiségiek” (Cohn-Bendit). Ha valakinek nem ugrik be, hogy ki is ez az utóbbi alak, hát emlékeztetőül írom: tudják, az a vörös (hajú), aki aztán a vita hevében magából kikelve ordibált és összevissza hadonászott. Írhatnék éppen róla ennél különbeket is…

Ha igazak lennének az imént leírt, hazánkat ért megbélyegzések, akkor abból logikusan következne, hogy én bizony antidemoktata, nacionalista, vagy ahogy egy internetes portálon olvastam: szellemi árvízkárosult vagyok. És hogy azok vagyunk mindahányan, akik részt vettünk a január 21-én a „szörrrnyű, demokráciát végképp eltörölni igyekvő” kormány mellett kiálló, a rendszerváltozásnak nevezett módszerváltás óta soha ekkora tömeget nem mozgósító békemenetben.

Pedig pontosan arról van szó, hogy elegünk lett egyes, Magyarországon némi teret vesztett körök által félretájékoztatott, a valóság által befolyásolhatatlan, mélyen tisztelt európai parlamenti képviselők egy részétől hallott – és a világot behálózó pénzvilág által fenntartott nemzetközi sajtóból megismert – orbitális baromságokból. Úgy gondoltuk: megmutatjuk már, hogy elég nehéz dolga lesz annak, aki komolyan akarja venni Charles Gati – Magyarországon született amerikai közíró, a washingtoni külügyminisztérium volt főtanácsosa – által megfogalmazott programot Orbán eltávolítására, nem zárván ki egy jó kis polgárháború lehetőségét sem. Ez a „nagyszerű demokrata” még azt is találta mondani egy interjújában, hogy az amerikai „demokraták igen hosszú türelmi időt adtak a jelenlegi rezsimnek. Orbánék a republikánusoktól huszonnégy órát sem kapnának…” Mi pedig, a békemenet résztvevői és sok-sok otthonmaradó honfitársunk, úgy döntöttünk, hogy köszönjük szépen, nem kérünk ebből a hatalmi arroganciából. Eleget éltünk már úgy, hogy mások határozzák meg mikor, meddig, ki legyen a mi hazánk vezetője.

Lehet, hogy azoknak lett igazuk, akik szerint „túlalázták” Magyarországot, s most hirtelen félretettük az összes kritizáló véleményünket, s összefogtunk, mint egy nagy család. Európában, annak közepén mutattuk meg szelíd belső erőnket. Nem csak magunkért, e földrész egyik legrégibb államáért, mely évszázadokon át volt védőbástyája is, hanem a litvánok, a skótok, a lengyelek, s sorolhatnám tovább, a románok, az olaszok…, a nemzetek Európájáért.

Vissza