Betlehemi csillag

„Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberek szemében aranyból voltak.” – olvasható tizenéves korunk alapművében, Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című művében.

S valahogy így vagyunk mi a betlehemi csillaggal is. Néhányunknak nem jelent egyebet csöppnyi kis fénynél. A gyermekkorból csillanva át. Vagy egy díszcsomagolópapíron elcsépelt szimbólumként. Fényszennyezett világunkban a lampionokkal, percsztárokkal, hullócsillagoknak sem nevezhető villanásokkal kidekorált bura alatt élve a betlehemi csillag alig látszik…

Így hát azon sem lehet csodálkozni, hogy az ilyen világban problémát jelent az ünneplés. Sőt, maga az ünnep is azzá válik. Misztériuma, valódisága, történetisége felfoghatatlan, elfogadhatatlan a számunkra, ha sorba kidobunk mindent, ami igazoltan erőt adó történelmi, nemzeti, családi, egyéni, lelki érték. S ha már mindent kidobáltunk, akkor jöhet a kőkemény anyagias szemlélet: mérjük meg hát mérlegen, forintban és hitelben: mennyit ér, illetve mennyibe kerül Jézus Krisztusnak, a világ megváltójának a születésnapja az idén!?

A válság nincsei azonban nem csak frusztrálhatnak, hanem vissza is vezethetnek bennünket az emberi alapértékekhez. Ráébreszthetnek bennünket arra, hogy ne hagyjuk magunkat manipulálni! Arra, hogy ki lehet kecmeregni a lampionos bura alól, a műfénycsapdából! Át kell vinnünk – Nagy Lászlót idézve – a fogunkban tartva a túlsó partra a szerelmet, a szeretetet, egy gyermek születése fölötti örömöt, az öreganyánk emlékeit, a vallásunkat…

Ezen az úton szolgálhat vezetőnkül ama csillag, amely a napkeleti bölcseket is eligazította. S a rongyos istállóban, magunkat megüresítve újra tanulhatjuk azokat az evidenciákat, amelyeket a régiek még pontosan tudtak. Éspedig azt, hogy a legnagyobb ajándékot, életünk megoldását attól a Gyermektől kaphatjuk, akinek a születését ünnepeljük karácsonykor. Hogy ma is, nekünk is – a bizonytalanságban, a testi-lelki szegénységben és kuszaságban is – szól az egykori angyali üzenet: „Ne féljetek!”