Böjtmás hava

Felemás szinte mindenhez a viszonyunk, ami nem boltban kapható, ami beágyazódott a hagyományba. A húsvét is ilyen. Nagy ünnepnek tartjuk: evés-ivás, vendégeskedés, nyuszi, locsolkodás, néha még a templomba is elmegyünk ilyenkor. De a lényegét, amiért valójában ünnepelhetünk, Jézus Krisztus feltámadásának gondolatát, legfeljebb egy mellékfakkba helyezzük el magunkban. A nagypéntekkel kapcsolatban még inkább zavarba jövünk. Elméletben tudjuk, hogy miről is emlékezik meg ilyenkor a keresztyén világ, csak hát sokunknak a személyesség hiányzik ebből a történetből. Az, hogy e világtörténeti esemény „én értem” is történt. Épp úgy nem tudunk mit kezdeni a váltsághalállal, mint magával a bűn fogalmával sem. Bűntudat helyett kényelmesebb lelkiismeret-furdalásról beszélni, és azt is gyorsan elfelejteni: technikákat kifejleszteni magunkban annak mélyrétegbe való lenyomására.

Az ünnepkörre való felkészülés hagyományaiban is szelektálunk. Tavaszi nagytakarítás: az igen, azt el kell végezni, a tojásfestés, az meg jópofi dolog, a gyimesi mintákat meg is tanuljuk, rá is írjuk a tojásokra, miközben az így megragadott ősmagyar szimbolikát már nem értjük. A böjttel kapcsolatban viszont szinte még felszínes ismeretünk és gyakorlatunk sincs. Nagyjából tudjuk, hogy a hamvazószerdától húsvétig tartó időszak a nagyböjt, amikor nem illik például bálozni, arról is hallottunk, hogy februárt a régiek böjt-, márciust böjtmás havának is mondták, de a lényegről nincs sok ismeretünk. Pedig nem is csak a keresztyéneknél, hanem szinte majdnem minden vallás esetében van szerepe, jelentősége a böjtnek, mint a belső tisztulás útjának, eszközének, amely nyitottá tesz Isten és az ő ereje iránt. A muzulmánoknál például az iszlám naptár szerinti kilencedik hónap a böjti hónap, a ramadán. A böjtöt a lelki elmélyüléshez vezető útként ismerték és gyakorolták régen a perzsák, az egyiptomiak, a görögök vagy akár az indiánok is. 

A Biblia sehol nem ír elő kötelező jellegű koplalást a hívek számára, de úgy beszél a böjtről, mint jó, előnyös és hasznos dologról. Jézus is böjtölt szolgálata megkezdése előtt. Az őskeresztyének is éltek ezzel a lehetőséggel egy-egy fontos döntésük meghozatala előtt, mivel azt tapasztalták, hogy ez érzékenyebbé teszi őket Isten akaratának megértésére. Ma is szép számmal vannak olyan katolikusok, reformátusok és más keresztyén valláshoz, felekezethez tartozók, akik több-kevesebb rendszerességgel böjtölnek, ők arról számolnak be, hogy lelkileg megerősödnek, imádságuk elmélyül, és nem áldozatként élik meg ezt a lehetőséget, hanem ajándékként. Sokan nemcsak magukért, családjukért imádkoznak ily módon, hanem hazánk, népünk testi-lelki gyógyulásáért is. 

Aki az ünnepre való felkészülés részeként így gyakorolja a böjtöt, és nem önkiteljesítő fogyókúrás praktikát végez helyette, az minden bizonnyal nem csak a húsvéti sonka jó ízét fogja felsokszorozva érezni, hanem a megváltás ajándékának örömét is.